2018. február 26., hétfő

28. nap

 A pénteki esti lefekvés abban különbözik a többitől, hogy kikapcsolom a telefonomat, mert végre nem kell beállítani az ébresztőt. A vekkerrel biztosra megyek: egy óra és a telefon is beállítva, heti ötször biztosan kelni kell, mivel 30 km-t vezetnem kell a munkahelyre, beleszámítva a téli reggeli hótakarítós rutint és az útviszonyokat is, elég korán.

Múlt héten szombaton is munka volt, suli farsang, s habár nem reggel, hanem este, de így hat napos lett a munkahét. Szörnyen kevés volt az egy napos pihi, órára keltem, mert utazás volt anyuékhoz.

A telefonon mindenesetre a kedvenc műveletem, amikor megnyomhatom ennél az állásnál az OK gombot.
Hideget jeleztek előre mára. Reggel kíváncsi voltam, mekkora ez a hideg, bekapcsoltam a telón az időjárást. Vagy fázott, vagy nagyon melege volt, mert a képen lévő adatokat mutatta. Gondolkodtam rajta, hogy a termo gatyát meg a vastag pulcsit itthon kéne hagynom... Nem ám, bent is érezhetően 1-2 fokkal hűvösebb volt. Aztán az autó jelezte: itt mínusz 9 volt reggel 7-kor.

(A hőháztartásom katasztrofális, de mindig is ilyen volt. Nulla fok környékén már képes vagyok halálra fagyni, plusz 15 fok fölött pedig hőgutát kapni. No de én már csak ilyen vagyok. A hideget mégis jobban szeretem: lehet meleg helyre menni, fel lehet öltözni (...), de a hőség ellen egy ponton túl már semmi lehetőség.)

A múlt hetem katasztrófa volt. Sok volt, nehéz, minden összejött, minden megtalált. Elméletben tudom, hogyan tehettem volna könnyebbé magamnak, de a gyakorlat nem akart összejönni. Nagyon nem ettem jól, keveset mozogtam. Szürke voltam, motiválatlan, gyenge, fáradt, aggodalmaskodtam, füstölögtem egész héten. Nem tudom, mi az, ami ilyenkor változik, de az biztos: minden változik. Hol előbb, hol később, de nem marad ugyanaz. Ma már jobb a helyzet, de nem az igazi. No de majd ez is változik.

Ma a hangom is változott. Semmi bajom nem volt, aztán délután már haloványabb lett. Estére pedig szinte teljesen elment. Néma kacsa effektus. Talán csak belepte a hó...

A változáshoz néha nem árt, ha az ember bizonyos dolgokon változtat. Már amin tud, amin lehet. Na én ehhez próbálom magamban-magamból összecsipegetni az erő- és motiváció morzsákat. Hogy a napjaim ne munkából, aztán fáradtságból és abból álljanak, hogy várom, mikor kerülök végre este ágyba. Mert -szerintem- ennek az egésznek valami másról (is) kellene szólnia.