2017. október 20., péntek

Csütörtök, péntek

Véletlenül bukkantam erre a montázsra, ez lett a mai motivációm. Kellett, mert vagy két hete nem mozogtam tudatosan. Már két hete rosszul nyúltam az ajtó után és durván szétcsapattam a jobb kezemet. Nagyon lassan javulgat, de még ma is felszisszentem sok sebességváltásnál (is). Az, hogy nem volt konkrét edzés egy ideje, nem gond mondjuk, mert a nyaraláson azért volt túra, séta, lovaglás, csak szuper jó őrségi kaják is voltak és híztam 3.5 kilót. 😊 Na igen, napi kétszer főtt menü, vacsira is, meg csokit is ettem majdnem minden nap, meg is tette a hatását. 😎 



Felkeltem én reggel ötkor, hogy torna lesz, minden nap munka előtt, de már -bár nem vagyok se rend-, se tisztaságmániás- akkora volt a kupi a lakásban, hogy engem is zavart, úgyhogy munkába indulásig takarítás és rendrakás volt inkább (jó kis kifogás 😏). Tényleg káosz volt, mert még mindig nincs kész minden. De ma már ez sem lehetett kifogás. Tempós séta és kis futkorászás után mini torna.


A felszedett plusz súlyból mára már 60 deka le is kúszott. Csupán azzal, hogy icipicit odafigyeltem a kajára. Ennek egy jó alapja, hogy főztem, két napra, karfiolpürét (most vaj nélkül) és fasírtot.


Nem fogyókúrázom, nem eszem keveset. Mai kajám:

R: 4 L-es tojásból rántotta kis zsíron
Délben: 1 májkrémes-vajas-paprikás szendvics, kávé
Délután: 2 tányér citromos csirkeleves (M-tól, köszönöm!), karfiolpüré, fasírt, 2 kocka étcsoki
V: körözött friss sajtból, 2 kenyérke

Amikor azt írom, hogy nem eszem tisztán, például arra gondolok, hogy májkrém. Ugye tele van minden carral, nem friss, hanem kész kaja, de akciósan vettem, imádom, hát megeszem. Vagy a csoki. Nem kéne, de megeszem. Ránézésre sincs az egekben a CH-bevitelem, a szükséges fehérje szerintem meglehet, és még kíváncsiságból sem pötyögöm be a kalóriabázisba. (Itt jegyzem meg, hogy a suliban ma tejbegríz volt cukros kakaóporral tízóraira és egy banán a gyerekeknek, amit Timi néni egyetlen megjegyzés nélkül, mosolyogva osztott ki a gyerekeknek.)

Mesés helyek vannak az Őrségben, de Mohács is gyönyörű. Sok új járda épült és épül, a város déli felén is nyílt nemrég egy autómosó, tele van nagy és apróbb kis csodákkal ez a városka.


A suliban történt. Német órán játszottunk a kicsikkel (Was fehlt? - kártyák, tábla, mágnes, mozgás...), G. fülig vigyorral ugrándozott a helye felé, amikor Zs. jelentkezés közben felpattant, G. pont odaért és elvágódott Zs. lábában. Sírás, nem fáj semmi, csak megijedt szerencsére. G. elmegy sírni a nagy babzsákra, Zs. utána. Vígasztalja, simogatja. Egészen addig, amíg ő is sírni kezd. Empátia-sírás. Ez rettentően ritka. Komolyan mondom, hogy melengette a szívemet. A többiekkel közben játszottunk tovább, csak a szemem sarkából figyeltem a két pöttömöt. A sírás pityergésbe váltott, majd mindketten kifújták az orrukat, letörölték a maradék könnycseppeket és visszakapcsolódtak a játékba.