2017. augusztus 3., csütörtök

Szerda, csütörtök


Ez a reggeli mesélt. Ekkor már napok óta hőség volt. A következő képen lévő ebédet a lehető leggyorsabban készítettem el, hogy minél kevesebb ideig fűtsön a főzőlap.


Igazán azt sem tudom, milyen nap van, mikor írtam utoljára. Nehezen viselem a meleget. Nagyon nehezen. 

Nem eszem rendesen, mert legtöbbször nincs étvágyam. Az edzéseket eddig rendre megcsináltam, nem tudom, meddig megy még.

Ma csaló nap volt. És ebédre spagettit ettem. Mert ezer éve nem ettem és nagyon vágytam rá. Finom is volt. (A következményeit bevállaltam és viselem...)


Délután strand. Víz. Egy pici elviselhetőség a hőségben.




Tegnap volt az első éjjel, hogy nem tudtam aludni. A hőség miatt. Hajnalban még fent voltam. És akkor társam is akadt: egy szúnyog. Elég durván csemegézett, én meg mivel nem aludtam, kivártam a kedvező alkalmat és lecsaptam.


Nyári gyerek vagyok, de a nyári meleget nem nekem találták ki. Ezt a hőséget meg pláne nem. Alapból nehezen viselem, de alvás nélkül... Nem tudom, mások hogy vannak vele, egyelőre elképzelni sem tudom, mi lesz velem még két hétig ilyen fokú kánikulában. A lakás most 28.5 fokos, kint talán 27 fok van. Naponta legalább 1 fokkal melegebb van itt bent, és a panel csak úgy ontja már most a forróságot magából. Biztosan nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel. Nem akarok kétségbeesni, mert annak nincs értelme, csak nem látom az alagút végét. Holnap is igyekszem víz közelébe menni, csak ezt ugye folyamatosan nem lehet benzinnel, belépővel bírni, és ha ki is bekkelem a nappalt, ott az éjszaka... Na nem ragozom, semmi értelme. Mindenkinek, aki szenved ettől az időtől, kitartást és klímás hálószobát kívánok.

Zabálsz, vagy tudatosan táplálkozol?

"Hogy lehet elindulni azon az úton, amikor napi szinten össze-vissza zabálsz? Amikor észre sem veszed, hogy tömöd befelé a péksüteményeket, iszod a kólát és eszed a sok szemét kaját? Nem csak a minőség, hanem a mennyiség sem mindegy. Az irányt mi választjuk.



Még mindig nagyon jól emlékszem, amikor egy ültő helyemben lelkiismeret furdalás nélkül felfaltam egy tábla csokit, megettem fél tepsi süteményt, betoltam egy egész pizzát. Majd pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi történt a testemmel. Mitől lettem bálna, miért érzem rosszul magam a bőrömben, miért nem találok magamra olyan ruhát, mint az a csaj, akin baromi jól mutat a feszes farmer.

Sose felejtem el... Szülés után, mikor már ciki volt a terhesnadrágot hordani bementem az egyik üzletbe. Gondoltam veszek egy jó kis farmert. A boltban szépen méret szerint sorba rendezve a csini nadrágok. Mit sem sejtettem a szülés utáni méretemről. Látja az eladó, hogy bajban vagyok.

Rám néz, és a szemével méretet vett. Majd megmutatta a duci modelleket. A csinos, csillogó nadrágoktól átkerültem a "dagadt vagy, ez neked pont jó lesz" ruhákhoz. Kénytelen voltam innen választani egy semmitmondó darabot. Mondjuk igaz, hogy a csilli-villi is szarul állt volna - persze, ha lett volna a méretemben.

Amikor végleg betelt a pohár, amikor már eléggé gyűlöltem a testem ahhoz, hogy változtassak, elindultam egy másik úton. Azon az úton, amikor a kísértésnek is ellen tudtam állni a diéta 3. vagy 4. napján. Pedig ilyenkor nagyon könnyű megbukni. "Csak egy fagyi, csoki, chips, egy pohár kóla." Majd délután még egy kis nutellás palacsinta, mert hát akkor tartsunk bűnöző napot, ha már elbuktam délelőtt. Ott akkor, amikor nemet mondtam a fagyinak tudtam, hogy ez a jó irány.

Nem volt kérdés, hogy betartom a diétát. Azt eszek, ami elő van írva. A család eheti a pizzát én nem fogok enni belőle. Eszem a brokkolit csirkemellel. Sokkal egészségesebb. És tényleg így gondoltam. Egy percig sem éreztem kényszernek, annál inkább tudtam, hogy ez jó nekem. Mindennap főztem. Rizs, brokkoli, saláta csirke- vagy pulykamell, néha tonhal. 
Reggelire tojás vagy natúr joghurt, túró vagy csirkemellsonka abonett kenyérrel, puffasztott rizzsel vagy zabpehellyel.
A reggeli és az ebéd között általában egy gyümölcs vagy egy pohár joghurt volt. Este pedig hasonlóan ettem, mint az ebéd, csak kevesebb szénhidráttal.

És láss csodát működött... 3 hónap alatt ment le 15 kg. Viszont a diéta mellett kellett a mozgás is, hogy igazán beinduljon a fogyás.

Majd 3 hónap után megállt a súlyom, pedig még volt kb 10 kg felesleg rajtam. Bújtam a netet, mert akitől a diétát kaptam, már nem ért rá velem foglalkozni. Egy darabig ígérte, hogy segít, de más elfoglaltsága akadt. Nem estem kétségbe, elszánt voltam. A fejemben megvolt, hogy mit szeretnék elérni és ez hajtott. Találtam újabb motivációt, kicsit alakítottam a kaján és folytattam tovább. Néhány hónap alatt lement az a tíz kiló.

Körülbelül 3 hétre van szüksége a szervezetnek, hogy átálljon, és Te magad is megszokj egy más életformát. Közben leszel majd fáradt, nyűgös és leszel éhes is. De, ha nem adod fel és benned van a "csakazértismegcsinálom", akkor menni fog.

Jelenpillanatban is odafigyelek mit és mennyit eszem, de ez nem azt jelenti, hogy az év minden napján tartom. Van, amikor hosszabbra engedem a gyeplőt, de most már ismerem a korlátaimat és abban biztos vagyok, hogy nem kell többet a molett divat legújabb kollekciója között ruhát keresnem."


További motivációk:

Dia itt

BBG itt

Izabella itt

Suzzy itt

Saci itt

Barbara itt


Hús-vér motiváció 52., G. itt
Hús-vér motiváció 51, R. itt
Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt
Hús-vér motiváció 49, Jose itt
Hús-vér motiváció 48 itt
Eddigi Hús-vér motivációk itt

Keto motiváció:



LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt

LCHF: Frida itt

LCHF: Lindha itt

LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt


Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt






Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha