2017. december 10., vasárnap

Vasárnap

Hú, miket talál az ember a neten, a boltokban... Paleo csoki, hozzávalók: méz, mogyoró, édesítőszer, blabla... Nem is értem, búzaliszt miért nincs benne. Paleo süti, összetevők, első: tojáspor. Innen én már nem is olvasok tovább. Net, ingyenes edzésprogram, letölthető. Megnyitod, dumadumaduma, például arról, hogy a HIIT edzés 48%-kal több zsírt éget hasról bármi másnál,


aztán "most xplwo Ft helyett csak aksdh Ft-ért.


Nagyon ritkán, ha mamiéknál vagyok és megy a tévé, belefutok pár reklámba. (Már vagy 5 éve nem tévézek.) Hát akkor szoktam agyfrászt kapni. Hihetetlenül ügyes, manipulatív, érzelmekre ható reklámok vannak, csakis a Vásárolj, mindegy, mit, csak vedd meg!- elv a lényeg. Mindenki vásároljon persze kedvére amit és amennyit csak akar, én meg ezt a témát is befejezem. :)

Sok dolog van, amik miatt sokszor kedvem lenne dohogni, tudnék dühöngeni, sikítozni, rázni a fejem (...). Igazából semmi értelme. Eleve mert én sem vagyok tökélestes, én is hibázok. És mert habár a világ nem válik rózsaszín álomfelhővé tőle, de a jó dolgokra fókuszálni mégiscsak jobb. Csupán azért, mert azoktól nem leszek mérges, lehangolt, ideges, bosszús (...). 

Mai apró jóságok?

Jól aludtam.
Nem voltam fent hajnalban köhögőroham miatt, se amiatt, hogy melegem van. (Amikor csak tehetem -ha nincs nagy szél vagy nem szakad az eső-, nyitott ablaknál alszom, radiátor elzárva, szobaajtó csukva; rajtam zokni, naci, póló; alattam meleg pléd, rajtam két takaró. Ma reggel 15 fok volt, amikor felkeltem, szuper, friss levegő.)
Jól ébredtem, nem fájt a kezem.
Főztem kávét. Imádom.
Finom volt a kedvenc reggelim.
A húgom levizsgázott, gyermek jóga oktató lett.
Sütött a nap.
Rend van a lakásban, mert végre elpakoltam. (Hú, ebben nagyon trehány tudok lenni. Na ja: a zseni ugye az, aki uralkodik a káoszon. ;) )

Délután négykor még azon agyaltam, mi legyen az előre főzéssel. Mert hogy holnaptól megyek dolgozni. Aztán inkább készítettem vacsorát. Max viszek rántottát.

Nem kérte, mégis szeretném itt is kicsit reklámozni Dávidot, aki visszaadta a kezemet.


A Facebook oldalán minden infót megtalálni róla, videókat a kezelésekről, érdekes cikkeket ír és oszt meg. Bátran és szívesen ajánlom, ha szükség lenne rá.

Na jó, ennyi kuszaság után lassan kikapcs, összeszedem a cuccomat meg magamat holnapra. Aztán jöhet a megváltó alvás. A szoba már "behűtve".

Mocorgó ✅

Nem hiába osztom meg mostanában Sz. gondolatait motivációként. Ő "egy nő a sok közül", aki totál egyszerűen egyik pillanatról a másikra fogta magát és belecsapott a lecsóba, azaz az életmódváltásba. Minden faxni nélkül. Nincs nasi, odafigyel az étkezésre, elkezdett mozogni. Nem gondolkodik, nem agyal, csinálja. Egy csoportban minden nap bejelentkezik, ír pár sort. És ezek a gondolatok annyira motiválóak, hogy megkértem, hadd tegyek közzé néhányat a blogon, nekem sokat segít, és biztosan másoknak is iránymutató lehet. Ezer a dolgom, holnap már meló, de Sz. megint "rábeszélt", hogy menjek csak le a terembe.


Motiváció


kép innen


"50.nap

Hát basszus alig akarom elhinni,h félszáz napja csinálom és kitartok. 

Ami az első napokban-hetekben nehéz,furcsa,idegen vagy megerőltető volt,az ma már lazán megy,mintegy napi rutinná vált. Már nem okoz gondot,h nem ehetek édességeket,már nem szippantok mélyeket nyálcsorgatva,ha megérzem a frissen sült pékárú illatát,már nem akarok a kenyér után nyúlni,már nem zavar,h máshogy étkezek.
Természetes lett,h kenyér helyett pufirizst eszek,természetes lett,h édesség helyett gyümölcsöket-zöldségeket,természetes az is h bulgurt,kölest,barnarizst eszek...amikről korábban azt sem tudtam mi fán terem. 
Sok mindent megtanultam ebben az 50napban. A táplálkozással,a mozgással kapcsolatban,de legfőképpen a testemmel,magammal kapcsolatban. 
Világ életemben kivülről vártam mindent. Vártam,h majd kivülről jön vmi nagy boldogság,elégedettség,elszántság,akaraterő. És amig vártam addig irigykedve néztem azokat,akik vékonyak,jó alakúak,akik sportolnak,akik konditerembe járnak,akik futnak. Irigyeltem a kitartásukat,az akaraterejüket. 
Mit csináltam én amig vártam a kivülről jövő csodát,és irigykedtem?
Semmit!!! 
Hol voltam én,amig az általam irigyelt emberek,éppen lemondtak,küzdöttek,izzadtak,futottak,gyúrtak...bármit csináltak???
Ültem a hájas seggemen magamat sajnálva,közbe-közbe befalva egy tábla csokit,lazán elropogtatva egy zacskó kekszet,vagy a karácsonyfa alatt betoltam egy szál bejgit...és csak vártam. 
Ezalatt az 50nap alatt rájöttem,h nem kivülről kell várni a csodát,nem fog az jönni. Hanem magunkba kell nézni,kicsit befelé fordulni. Olyanok vagyunk,mint egy kincsesbánya,csak fel kell tárni magunkban,ami mindig is ott volt,amit kivülről vártunk. 
Ott van bennünk az elhatározás,a kitartás,az akaraterő,ott van bennünk minden csoda. 
-Jah és zárójelben megjegyzem,h ma volt a súlymérés. 50nappal ezelőtt 87,7ről indultam,ma 78,9kilót mértem-zárójel bezárva " Sz.

Motivációk:

Csepregi József itt

Dia itt
BBG itt
Izabella itt
Suzzy itt
Saci itt
Barbara itt
Hús-vér motiváció 52., G. itt
Hús-vér motiváció 51, R. itt
Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt
Hús-vér motiváció 49, Jose itt
Hús-vér motiváció 48 itt
Eddigi Hús-vér motivációk itt
Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt


LCHF: Frida itt



LCHF: Lindha itt


LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt



LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt




Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha




2017. december 9., szombat

Szombat: újrakezdés

Ha már tegnap Pécs, no meg útba is esett, akkor kis nézelődés a karácsonyi vásárban.

Szeretem ezeket a fényeket, az illatokat.

Bizonyos szempontból jól hangzik, hogy itthon voltam két hétig. A táppénz már annyira nem. Az meg főleg nem, hogy sajnos okom volt rá. Ez a kézfájdalom borzalmas volt, az orvosokhoz rohangálás is. Közben átestem egy hányós-hasmenős víruson és két nap mensis görcsölésen is, kétszer voltam Pécsen a kezem miatt, gyógyszerekre-kezelésekre elköltöttem két havi téli fűtésdíjat... De a lényeg: sokkal (!) jobb a kezem, hétfőn megyek dolgozni, így ideje kicsit összeszednem magam, "újrakezdeni" a dolgokat.

Étek:

Hát mostanában lecsúszott ez-az. Kis Lebkuchen, kis szaloncukor, kis sütike, kis csokika... Ez nem is lenne nagy gond, csakhogy két hónapja nem volt edzés. Még séta is csak nagyon ritkán, és nem is nagy. No ennyitől nem híztam el, csak azért érzem a plötyiséget, és látom is. No ez sem katasztrófa, csak ezt nem lehet folyamatosan csinálni (a nassolgatást), mert abból bizony gondok lennének. 

Decemberben nem leszek szigorú magammal, mert itt vannak az ünnepek, szaloncukor is csak ebben a hónapban van, most is azt mondom, mint eddig is: nem karácsonykor és nem 2-3 nap vagy egy hét alatt lehet elhízni, hanem az év többi napján, ha az ember nem figyel oda, ha folyamatos a túlevés, ha mindennapos az édesség, a cukor. Azért jobb lesz, ha nem lesz itthon nassolnivaló, mert ha megtalálom, tutira megeszem.

Nem csinálok nagy faxnit az evésből. Sok dolog van itthon, azokat igyekszem használni. Boltba menni már nem is szeretek, mert csak dobálgatom a hátasokat a folyamatosan emelkedő, botrányos áraktól. 


Ma nagyon sütizhetnékem volt. Jöhetett volna szinte bármilyen, csokis, mákos, diós, csokiöntetes, puha, kemény (...). Aztán megint csak elővettem a jobbik eszemet és összedobtam egy paradicsomos csirkét kis salátával. Kompenzálásként ettem 3 kis kocka csokit "desszertnek".


Mozgás:

Konkrétan tényleg szinte előről kell kezdenem. Két hónap kihagyás nem kevés, és a kezem még nem 100%-os, szorítani, nehezet fogni-emelni még fájdalmas, így hát a súlyzózás még kilőve.

Ma régóta először elmentem terembe, kizárólag a futópadra.



Este pedig levittem sétálni a kutyát. Ami ugye nincs, de akkor is le kell vinni. ;) Így összesen 11 km haladás a mai.

Munka:

Remélem, jól bírja majd a kezem a napi 60km vezetést. Meg a sulit. De ez a jövő (hét) zenéje. 

Kajával készülnöm kell, ezt el ne felejtsem.

Mocorgó ✅

"Az időd véges, úgyhogy ne pazarold el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában. Ezen kívül minden csak másodlagos."
Steve Jobs


Hatalmas boldogság, hogy legalább már a futópadot használni tudom a teremben. Óvatosan elkezdtem a "visszaszokást" egy kis intervall futógépezéssel, ebben most a legtöbb a gyors tempós gyaloglás volt. A kezem egyáltalán nem akadályozott, nem fájt, akkor sem, amikor néha megkapaszkodtam egy magasabb dőlésszög beállításnál. :)


Így...


2017. december 8., péntek

Láncmese

Nagyon régen egy kis elsős mondta, amikor írtam a táblára: De szépen ír, Timi néni! Majd pár másodperc után csodálkozva (és rövid u-val): Uristen, Timi néni, maga tud írni?!
Ma délután én is azt mondom: Uristen! 


Ha csak minimális önbizalmam lett volna gyerekkoromban, talán nem kezdek el enni mindig, minden körülményben. Ha nem kezdek zabálni, valószínű, hogy nem híztam volna meg. Ha a húgom nem beszél rá 2006-ban egy netes társkeresőre, nem kerülök Mohácsra. Ha nem hangzik el Mohácson sok-sok éve a viccnek szánt "bálna vagy", és ha nem sértődök meg ezen, akkor nem jött volna a gondolat, hogy lefogyok. Nem kérdeztem, olvastam, tanultam volna az étkezésről, a mozgásról. Nem találtam volna ki saját recepteket. Valószínű eszembe se jutott volna másoknak is leírni a sikereimet és a kudarcaimat. De Cs. és mások rábeszéltek, hogy írjak blogot, így megszületett a Boszorkánykonyha. Ami által rengeteg embert ismerhettem meg, köztük K-t is, akit csak az Őrangyalomként emlegetek. Segített rengetegszer, például a tej dolgában is, és habár nagyon elfoglalt, bármivel fordultam hozzá, mindig segített. Amikor írtam neki a beütött kezemről, azt ajánlotta: hagyjam az orvost, és megadott egy pécsi címet, hova menjek el. Azért gondoltam: végigzongorázom először az orvost. Nem sikerült a dolgot orvosolni, viszont kijártam magamnak a röntgent. Semmi rendellenes nem látszik, csupán a IV. metacarpus-om még az V.-nél is rövidebb. Állítólag ez egy különlegesség. A fájdalom a csontjaimban semmit nem csökkent, így kaptam új fájdalomcsillapítóhoz receptet, amiről az orvos elmondta, hogy konkrétan egy drog, rendesen kiüti az embert, eszembe se jusson például autót vezetni..., persze nem váltottam ki. És ekkor kerestem meg Dávidod és kértem időpontot. Ez volt két napja. Ma pedig elmentem a kezelésre. 

Tán 3/4 óra múlva úgy jöttem ki, hogy olyan 90%-kal jobb volt a kezem!!! Kaptam kinezio tape-et is a végén és tanácsokat. És ha bármi gond van, neten kérdezhetek.

Közben is sokat beszélgettünk, kérdeztem is, és bizony van megoldás a szinte állandó trapéz izom fájdalomra is, és menni fog majd a teremben a váll edzés is, mert hogy nem a vállammal van a baj. Szóval fogok még menni Dávidhoz, akkor most már tegyük rendbe, ami általa/a segítségével rendbe tehető. 

A kezelés után Cafe Frei, M. javaslatára egy nicaraguai kávé, ami egyszerűen lenyűgözően mennyei volt, az pedig szinte hihetetlen, hogy a jobb kezemmel elbírtam a teli csészét!

Remélem, mindez nem álom, hanem ha holnap felébredek, akkor se lesz rosszabb a kezem.

Motiváció



Motivációk:

Csepregi József itt

Dia itt
BBG itt
Izabella itt
Suzzy itt
Saci itt
Barbara itt
Hús-vér motiváció 52., G. itt
Hús-vér motiváció 51, R. itt
Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt
Hús-vér motiváció 49, Jose itt
Hús-vér motiváció 48 itt
Eddigi Hús-vér motivációk itt
Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt


LCHF: Frida itt



LCHF: Lindha itt


LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt



LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt




Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha