2017. november 23., csütörtök

Bal kézzel

Bekrémezve, fáslizva. Egész ügyes vagyok bal kézzel. 🙂 A fotó nem a legjobb, az még nem megy jól ballal. Szegény bal kezem rendesen le van strapálva az utóbbi pár hétben, de nézzük a jó oldalát: legalább fejlesztem kicsit, ezáltal -állítólag- a jobb agyféltekém működését is serkentem.

Voltam egy másik helyen, megnézettem ott is a kezem. Ott legalább nem ordították le a fejem és alaposan meg is vizsgáltak. Azt mondták, ha két hét alatt nem javul jelentősen, akkor gond van, de ezt a két hetet adjam meg neki. Addig is használjam, de csak módjával, és pihentessen is fáslival. És hogy igaz, hogy nem kell mindenre azonnal fájdalomcsillapítót bekapkodni, de ez már az az eset, amikor rábeszélhetem magam (utálom a gyógyszereket, a gyógykenőcsöket, a gyógytapaszokat, belőlem nem élnének jól a gyógyszergyárak...). Holnap kiváltom a receptet...





2017. november 22., szerda

Reumatológia. Nem írom le a sztorit, csak annyit, sajnálom, hogy zavarni merészeltem az orvost. Visszamentem a háziorvoshoz, elmondta, mit javasol és hogy nem érdemes kínlódni, egy hét táppénz. Úgyhogy a történetnek még nincs vége. Milyen vicces... Csak utánanyúltam egy ajtónak...

Filmajánló: A kis kerítőnő

2017. november 21., kedd

Az elmúlt pár nap



Közeleg a karácsony. A hivatalos. Nekem szent meggyőződésem, hogy a karácsony nem egy pár napos ünnep, hanem 365 napos. És nem az ajándékról szól, hanem a szeretetről. Az emberségről, az előreengedett néniről a kasszánál az augusztusi hőségben, a tolatást megvárt autósról, aki átenged a zebrán és akit átengedsz, akinek felveszed a leejtett dolgát és aki felveszi neked a tiéd, a viszonzott ölelésről, a látogatóról és aki meglátogat, a mosolyról, amit adsz és kapsz februárban... Talán naív vagyok, talán örök álmodozó, lehet, hogy egy másik bolygóról jöttem, de hiszem, hogy minden rossz, bűn, baj ellenére a mindennapos karácsony, az őszinteség, a szeretet a megoldás sokmindenre. 

Közeleg a karácsony. És a világ kemény. Nem mindenki érzi a szeretet erejét. Nem mindenkinek fontos. Nem mindenki érti.

Írtam pár napja, hogy engem mostanában sok "rossz" megtalál. Van, amivel nem érdemes foglalkozni és nem is teszem. Van, amivel nem érdemes foglalkozni, mégis megérint. (Nem egyszerű helyzet, amikor még nem is csináltál semmit, az MÁR rossz, ha bármit csinálsz, akkor pedig az -idézem- szar.) Mert csak emésztgetem a dolgot magamban, tettek nélkül viszont semmi nem fog változni. És a makacsságom sem segít. Ugyanis kapok "jeleket", "segítséget", amiket rendszeresen figyelmen kívül hagyok. Mert ne ám már, hogy én ne tudjam megoldani, rajtam nem foghat ki, megoldom. Aztán persze jön a "slamasztika", és utólag már látom, hogy sok hüle helyzetet egyszerűen kikerülhetnék, ha elfogadnám, hogy nem vagyok brúszvillisz, se meggájver, nem kell megmentenem a földet, és sokszor könnyebbé tehetném a saját életemet.

De van ellenpólus is. Full egészségesnek mostanában nem mondanám magam, de a kezem mechanikus sérülését leszámítva a többi szerintem totál pszichoszomatika, itt a háttéren kell dolgoznom. Viszont amúgy nincs okom panaszra, igyekszem -szokásomhoz híven- örülni az apró dolgoknak is. És a suliban a gyerekektől rengeteg szeretetet kapok, és szerencsére a családtól is (még ha sokukkal ritkán találkozunk is). 

Holnap reumatológia. Aztán majd meglátom, hogyan tovább.

Mozgás összefoglaló (46. hét)



A jobb kezemet már 5 hete nem tudom normálisan használni. A héten a hétfő kivételével futni sem voltam, nem bírta a kezem. De ez jó példa arra, hogy sok kicsi sokra megy, hiszen minden egyes megtett lépés számít. A lényeg: lépni kell.

H
K
SZE
CS
P
SZO
V
futás
-
-


séta
-
-
séta

A 46. héten: 28 km
2017-ben eddig összesen: 1798 km.

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Mozgás 16. hét itt
Mozgás 17. hét itt
Mozgás 18. hét itt
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22. hét itt
23. hét itt
24. hét itt
25. hét itt
26. hét itt
27. hét itt
29. hét itt
30. hét itt
32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)
42. hét itt
43. hét itt
44. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. november 20., hétfő

Motiváció

Ne hidd el, ha azt hallod, neked ez úgyse fog menni.
Ne hidd el, ha azt mondják, te ezt úgyse tudod megcsinálni.
Ne hidd el, ha azt suttogják, ehhez túl öreg vagy.
Ne hidd el, hogy neked nem menne, hogy nem fog sikerülni, hogy meg se próbáld, mert ilyen vagy olyan vagy.
A mozgás öröm. Mozgásra születtünk.
Gyerünk, állj fel a fotelból!

1:3


A hétvégém 2 helyett 1 napos volt, vasárnap is dolgoztam. Viszont ezen az egy napon főztem 3 napra. A fájós jobb kezemmel kész művészet, és olykor kész kabaré volt, de megvan, és ez a lényeg.

Tonhalas fasírt, édesburgonya püré, póré krémleves, saláta.

2017. november 19., vasárnap

Tonhalas fasírt

# 10 dkg darált húst összekevertem
# 1 doboz tonhal konzervvel (a sós levet előtte leöntöttem)
# 1 nagy marék apróra vágott póréhagymával
# 1 tojással.
# Sóztam, borsoztam.
# Gombócokat formáltam, amiket aztán lelapítottam.
# Előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon 45 percig sütöttem.

2017. november 17., péntek

"Black" friday

Jövő szerdára kaptam időpontot a reumatológiára. És kaptam egy címet "maszekban".

A kezem nem javul. Tegnap többször el is kékült. A kedvenc színem. ;) Olyan érzés, mintha a kéztőcsontjaim darabjaiba egy-egy éles tárgyat szúrtak volna, amik még mindig benne vannak. Nem panasz, tény: minden mozdulat fájdalmas. Mintha minden egyes alkalommal mozgatnák a csontokban a késeket. Hihetetlen, hogy mennyire feltűnő lesz ilyenkor a máskor semmiség, a máskor rutin mozdulat: egy ajtó kilincset lenyomni, elérni és felnyomni a villanykapcsolót, levenni valamit a polcról, felöltözni... Az autóvezetés a legnehezebb. Ha valaki mellettem ülne, azt hihetné, szinkron színész vagyok és a legújabb szerepeket gyakorlom. Mást sem hallani, mint a sziszegés különböző formáit, kungfu vagy karate filmek küzdő jeleneteinek a kiáltásait. A sebességváltás maximálisan minimalizálva, inkább 4-es fokozatban megyek végig, semmint felváltsak ötödikbe, hogy aztán emelkedőnél, kanyarnál megint vissza kelljen váltanom. Minden meggondolandó: hogy bekapcsolom-e az ablaktörlőt vagy a fűtést, hogy a nagyobb kanyarokban hogyan fogom tekerni a kormányt, hogy hallgatok-e rádiót... Mert a gombok-karok magasan vannak, ha lehet, a késeket sem mozgatom a csontjaimban. Ja, az arcomat is látni kéne, grimaszversenyt nyerhetnék. :D

Nem panaszkodom és nem harcolok mindez ellen. Történnek rossz dolgok, van, hogy fáj valami, hát legyen. Nem akarok azonnal tökéletesen jól lenni, nem törekszem arra, hogy mindenáron és rögtön megint minden békés legyen. Most ennek van az ideje, ám legyen.

A tegnap említett terézanyaság ellen egyféleképpen lehet tenni: ha az ember keményen a kezébe veszi a dolgokat. Tegnap a bugyrom maximlisan tele lett egy már három éve húzódó dologgal. A munkából nem is mentem haza, hanem egyből intézkedni. És lám, máról holnapra, pontosabban tegnapról mára el is intéztem. Végleg. 

És igazából nem is a világ "negatív", "rossz" részével van a bajom, mert tudom, hogy erős vagyok, sok mindent (ki)bírok, tudom, hogy bármi jön, megoldom. Hanem azzal, hogy miért van ez így. Miért kell nekem mindig szerveznem, megoldanom, elrendeznem (...). Olyan jó lenne egy kicsit csak úgy lenni, akár gyengének lenni. Jó lenne, ha valami olykor könnyedébben megoldódna, ha nem mindenhova nekem kellene szaladni, intézni, bizonyítani, erősnek lenni. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, a húgom például jóval nagyobb adagot kapott a "negatív-rosszból" az élettől, mint én. Azért reménykedem benne, hogy mindkettőnk életében lesz még sok sokkal nyugodtabb időszak is.

😊


"Timi néni, ez a tied. Lemásoltalak."


2017. november 16., csütörtök

Jó ideje már, hogy csak fogom a fejem vagy rázom hitetlenkedve. Mintha megkergült volna a fél világ. Nem általánosítok, de nagyon nagy mértékben azt látom, hogy valami nagyon nem stimmel. Embereket, akik ezelőtt kedvesen csacsogtak, aztán egyik pillanatról a másikra szó szerint csukott ajtóra talál náluk az ember. Befolyásos embereket, akik túllépik a hatáskörüket. Önzőket, akiknek tényleg az önös érdekeiken kívül semmi más nem fontos. Akik csak követelnek és elvárnak. Idegbetegeket. Olyan szülőket, amilyenekkel eddigi majd' 20 éves pályafutásom alatt még sosem találkoztam (sajnos negatív értelemben). Dühöt, haragot, türelmetlenséget a közlekedésben, a boltban, az utcán. Embereket, akik szinte napi szinten a szemembe hazudnak, és én nem tudom elhinni, hogy nem veszik észre, hogy -csinálják is bármilyen ügyesen- ezek a hazugságok átlátszóak. Az orvosi rendelő már csak egészségügyi alapellátó, az ember hónapokat várhat egy vizsgálatra, ha nincs pénze maszekon elintézni. Betiltják a "Hölgyeim és Uraim" kifejezést a másneműek miatt. Mindenki áltatja magát a "tisztán evéssel", amikor szennyezett a víz, a talaj, a levegő. Divat a minimalizálás, a "csökkentem a részvételem a fogyasztói társadalomban" gondolkodás, miközben a nagy spiritualitásban is ugyanazt teszik, mint előtte: vásárolnak: tanfolyamot, előadást, spiri-könyvet, speckó jógacuccot... (...)

Természetesen nem CSAK ilyen emberekkel találkozom. Nem CSAK ezt látom. De az, hogy igyekszem mindenben a jót meglátni, nem jelenti azt, hogy a "rossz", "negatív" dolgokat ne venném észre, vagy becsuknám a szemem, nem teszek úgy, mintha ezek a dolgok meg sem történnének. Már nem engedem, hogy a szívemig elérjenek, az eszemmel is egész jól el tudom dönteni, mi az, amivel nem érdemes foglalkozni. De tényleg hosszú hetek óta minden "rossz" megtalál, minden "negatívba" belefutok. (Nem sajnáltatom magam, ez tény.) Viszont tudom, miért van így. Mert megint terézanya vagyok. És nem állok ki magamért, mindig a másikat nézem, akkor is, ha ezzel nem teszek jót magamnak. Nem agonizálok rajta, csak kijelenthetem, hogy sokszor hülye vagyok. És ha ezen nem változtatok, akkor meg is érdemlek mindent.

"Nem a jók maradnak életben, hanem akik alkalmasak a változásra." Tamás Rita

2017. november 14., kedd

Karos kedd

Kábé egy hónapja történt, hogy rosszul nyúltam az ajtó után, blabla, már sokszor írtam. A dolog odáig fajult, hogy nemhogy nem javult, ma már nem tudtam felemelni a karomat. Eddig fel sem tűnt, milyen magasan van pl. a kormány az autóban... Nem ragozom, ma elmentem orvoshoz. Nem vicces a dolog, ki akart írni táppénzre. És most jön a bort iszik és vizet prédikál esete: hasonló szituban mindenkit igyekszem rábeszélni az ésszerű döntésre, hogy tessék szépen otthon maradni, mert ugye az egészség a legfontosabb, a munkában meg mindenki pótolható, no és én lebeszéltem a dokit a táppénzről. Szerinte a felkar-váll fájdalomnak nincs köze az ütéshez. Fájdalomcsillapítót írt fel, krémmel kellene kennem. És kiiktatni a jobb karomat. Mindeközben bandázst hordani, amíg bekerülök a reumatológiára. (Persze, ha egy kicsit is romlik még a helyzet, elmegyek táppénzre.)

Hiszek benne, hogy minden okkal történik. És abban is, hogy a test nem betegszik meg csak úgy, annak valami oka van. Leginkább lelki. Van egy mentett doksim ezekről az okokról, megkerestem a rám vonatkozó részt. Nem kommentelem. Alszom rá egyet.

"KAR (általában) A karok az új élettapasztalatok befogadásának képességét szimbolizálják. A karjaimat tapintásra vagy valami megragadására használom azért, hogy a kreativitásomat, cselekvési lehetőségeimet kamatoztassam, és szeretetemet kifejezzem. Segítségükkel kapcsolatba léphetek emberekkel, közeledhetek hozzájuk, és így beengedhetem őket a kis világomba. Megmutatom nekik azt is, hogy örömmel és harmóniával szeretem őket. Karjaim segédletével dolgozhatok, vagy eleget tehetek kötelezettségeimnek. A karjaim tehát a belső érzéseimet és irányultságaimat fejezik ki, ezeket kommunikálják a külvilág felé. A karok közel vannak a szívhez, és kapcsolatba is hozhatók egymással. Így az emberek érzik, hogy a szeretet és az energia a szívemből jön, amikor nyitott vagyok. Mindkét kéz magában foglal egy energiaközpontot, amely a tenyérben található - ez a 21 kis energiaközpont (csakra) egyike. A kezeim két energiaközpontja közvetlenül a szívvel van kapcsolatban. így a karjaim a szívem meghosszabbításaként tudnak működni, és fizikailag és energetikailag képesek a szeretet „szállítására". Ezzel szemben, ha ösztönösen összefonom a két karomat magam előtt, akkor védekezem vagy bezárulok bizonyos, nekem nem tetsző érzelmek előtt. 

KAR - KARPROBLÉMÁK A karproblémák ahhoz kötődnek, hogy nehezen tudom szeretettel elvégezni a munkámat vagy a mindennapi cselekedeteimet. Ez energiablokkolást jelent, ami visszatart attól, hogy magamnak vagy másnak megtegyek valamit. Ilyenkor izommerevséget, fájdalmat vagy melegségérzetet érezhetek (ami gyulladásra utal). A karjaim kevésbé fognak jól mozogni, feszültebbek lesznek, az ízületeim (váll, könyök) fájdalmasabbá válnak. Tudatában vagyok, hogy a karjaim szerepe jelentős az új élethelyzetek és új élettapasztalatok fogadásában. Talán fellázadok egy új élethelyzettel szemben, vagy nem találom már a munkámat túl motiválónak, frusztrált, ideges vagyok, mert nem tudom magam rendesen kifejezni, vagy, mert nehézségeim vannak egy terv megvalósításával kapcsolatban. Egy általam kudarcként elkönyvelt helyzet karfájdalom formájában nyilvánulhat meg, ölthet formát. Ha nem vagyok képes valamit úgy elvégezni, mint azelőtt, pl. szakmai feladatot, vagy nem olyan kimagasló a teljesítményem valamely sportban, amelyben régebben jeleskedtem, akkor általában a karcsontjaimat támadja meg betegség. Azokat az embereket, akiket szeretek, nem tudom a karjaimba venni, nem akarom felismerni, hogy egy bizonyos szerencsétlen helyzetből már igencsak elegem van. Általában ha fáj a karunk, az azt jelenti, hogy túl sokat vállalunk. Vagy olyasvalamire is utalhat, amit nem vállalunk. Talán nincs már kedvem másokkal szeretettel beszélni, kételkedem minden megvalósításra irányuló képességemben. Az életben való előrehaladás túl nehéznek tűnik számomra. A fájdalmak általában tudat alatt azt jelzik, hogy szenvedek. Talán hagynom kellene elmenni egy olyan helyzetet vagy egy olyan embert, akit mindenáron vissza akarok tartani. A jobb kézben a tekintéllyel szembeni nehézségeim nyilvánulhatnak meg, amíg a bal kezem bántalma a szeretetem és kedvességem kinyilvánításának nehézségeire utal. A férfiaknak természetes hajlamuk van a karizmaik túlzott kidolgozására, amely erő és hatalomszimbólum, és amely a szív energiájának és a gyengéd oldaluk kifejezésére irányuló nehézségeiket takarja. Ezzel ellentétben a soványabb és gyenge karok az érzelmei kifejezésében félénk embert takarnak, és az energia szabad áramoltatásával szembeni ellenállást jeleznek. Visszatartom magam attól, hogy belevessem magam az életbe, és azt maximálisan kihasználjam. A karok a belső önkifejezésemhez kapcsolhatók. Az alkarjaim -Lelki eredetű betegségek lexikona- 90 inkább a külső kifejeződéssel, a „cselekvéssel" hozhatók Összefüggésbe. „Felgyűröm az ingujjam", és cselekszem! A gyengédség az alkar belső oldalához kapcsolható, az érzékenységemet jeleníti meg, és hezitálhatok, mielőtt fizikálisan kifejezném a világban a dolgokat. Talán változtatnom kellene szokásaimon, vagy a cselekvési módjaimon, és ez a merevségem miatt annyira nehéznek tűnik számomra, hogy az alkarjaim is merevekké válnak. A karon megjelenő bőrirritáció olyan frusztrációhoz, irritációhoz köthető, amely azzal kapcsolatos, amit teszek, vagy amit nem teszek meg, azzal, ahogyan kifejezem saját magam, vagy ami velem történhet mások közbeavatkozása miatt. Több szeretetet kellene vinnem azokba a dolgokba, amit teszek, bizalommal meg kellene nyílnom a többiek előtt, szeretettel a karjaimba kellene zárnom azokat az embereket, akiket szeretek (mint egy apa, aki fiát keblére szorítja szeretetének megnyilvánulásaként). Emlékeztetem magam arra, hogy valakit magunkhoz szorítani gyakran terápiás jelleggel bír. Értékelem a jó kommunikációs képességeimet, gyengédségemet és nyitottságomat. A figyelmemet az érdekes elfoglaltságokra irányítom. Gyakorlom, hogy minden helyzetnek meglássam a jó oldalát is. Ezt úgy teszem, hogy rájövök arra, hogy én jobb vagyok, mint azt magamról gondoltam volna, és ez csodálatos! Megváltoztatom a gondolataimat, mert erre nagyon is szükségem van." Jacques Martel Lelki eredetű betegségek lexikona

Paradicsomos csirke

# A csirkemellet felszeleteltem, tepsibe tettem.
# Sóztam, borsoztam, kapott kb 2 ek olívaolajat.
# Leöntöttem 2 dl házi paradicsom pürével.
# Előmelegített sütőben, lefedve kb. 45 percig sütöttem 180 fokon.
# A végén kb 5 percig fedő nélkül készre sütöttem.

2017. november 13., hétfő

Mocorgó ✅ és hétfő

Nem véletlenül posztolgatom az alvós képeket, tényleg mormota üzemmódba kapcsoltam. Bármikor tudnék aludni, és kerüljek este akármilyen korán is ágyba, reggel képtelenség lelket vernem magamba. Hétvégén, ha tehetem, és természetes ébredéssel kelek, elalszom nyolcig, fél kilencig is. Ma hétig aludtam. És mivel hétkor kell indulnom dolgozni, ez azt is jelenti, hogy elaludtam. Nem emlékszem, lenyomtam-e a fél 6-ra húzott vekkert, vagy hogy beállítottam-e, hogy visszaaludtam-e. A lényeg a lényeg: 7 múlt, amikor az órára néztem reggel. Mivel eleve óriási késésben voltam, azt kapásból elhatároztam, hogy nem fogok kapkodni. Sorra vettem a legszükségesebb tennivalókat (öltözés, kocsikulcs, valami kaja), aztán indultam. Sokkal gyorsabban vezettem a szokásosnál, de nem őrültködtem, hiszen esett az eső, a mezőgazdasági gépek által az útra hordott föld miatt pedig csúszott is az út. Roppant csisszesen, de odaértem, nem késtem el. Csak kávém nem volt, csak ebédet nem tettem, csak nem volt időm megenni a reggelit, és egész délelőtt csak kóvályogtam, nem tudtam 100 %-ra összeszedni magam.

Furcsa volt ez a nap: mintha még sosem lett volna ebben a suliban hétfő. Fura volt, ahogy az órák következtek egymás után, fura volt, ahogy a gyerekek ültek (pedig a helyén volt mindegyik), valahogy olyan volt néhány órán, mintha laikusként lennék ott, mintha még sosem tanítottam volna. 

Nem tetszett ez a "rajtam kívüli" állapot. Hazafelé koncentráltam a kisfilmre, amit a vezetéselméletről láttam a minap, és tudatosan figyeltem a fordulatszámra és a sebességfokozatra, és ez vissza is rázott a jelenbe. Délutáni program: terem, bolt, főzés 3 napra. Nem gondolkodtam rajta sokat, ez volt a hazafelé, a fejemben egy pillanat alatt meghozott döntés, és így is történt.

Ebédre egyszerűen vajas-paprikás kenyér volt és kávé.


Aztán terem, futópad, 14 km, közben a Cliffhangert néztem. Sokadszorra. De szeretem.


Aztán gyors bolt, majd főzés 3 napra. Sült zöldség, saláta, karfiol krémleves, paradicsomos sült csirke.


Így már, ha véletlenül el is aludnék, csak fogni kell a dobozt és futni indulni dolgozni. És tettem be magamnak egy kis üvegben oldódós kávét, arra csak víz kell a suliban és lesz nálam kedvenc nedű.

Mozgás összefoglaló (44. hét)



H K SZE CS P SZO V
- séta
futás


futás séta - futás

A 44. héten: 43 km
2017-ben eddig összesen: 1770 km.

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Mozgás 16. hét itt
Mozgás 17. hét itt
Mozgás 18. hét itt
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22. hét itt
23. hét itt
24. hét itt
25. hét itt
26. hét itt
27. hét itt
29. hét itt
30. hét itt
32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)
42. hét itt
43. hét itt
44. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Az esküvői torta

2017. november 12., vasárnap

Ez történt a héten

Hétfő

A múltkori heti bejegyzést azzal fejeztem be, hogy meglátogatott a télapó. Durván támadott most is. Hétfőn sem óracsörgésre, hanem madárfészek csipogásra ébredtem, és persze gyógyszerrel indítottam a reggelt. És így folytattam a napot is. Szó szerint napkeltétől napnyugtáig voltam a suliban (helyettesítettem). A tornázásra ilyenkor gondolni sem kell, még lefekvés előtt is kellett egy gyógyszer.

Tanítóként nekem nagy élmény, amikor használhatom a gyerekek saját "varázserejét". Arra gondolok, amikor egy nagyobb segít egy kisebbnek. Ráadásul úgy, hogy a nagy nem zseni, viszont ahhoz, amiben a kicsinek segít, bőven elegendő a tudása. A kicsik együttműködőek, nemcsak tőlem kapnak tanulási módszert, hanem a társuktól is; jó nézni, ahogy felnéznek a nagyobbra, ahogy figyelnek rájuk. És szívet melengető látni a "gyengébb képességű" nagyot, ahogy türelemmel, érdemben segíteni tud a kicsinek. (Én már csak ezért sem az 1-2. és a 3-4. osztályt vonnám össze, ahogy nálunk van, hanem az 1-3., 2-4-et. De ez csak az én szerény, külön bejáratú magánvéleményem.)

Nem volt túl rossz napom, és a húgom felhívott este, mert gondolt rám napközben valami miatt, még egyszer köszönöm neki, jólesett!

Kedd

Nem részletezem: roppant car nap volt. De nem hagytam eluralkodni az érzést, erre a képre és a húgom fiára, M-ra gondoltam, hogy neki nincs választása, nekem viszont van, tehát jó nekem.

1 hónap szúrásai... forrás
Aztán főztem és dobozoltam 3 napra.


Szerda

Jó kis délelőtt, botrányos délután a suliban. Már tegnap így terveztem az itthoniakat: hazaértem, átöltöztem és irány a terem. A(z egyik) legjobb stressz levezető. Amikor odafelé gyalogoltam, hallottam, ahogy két nő az iskoláról beszélgetett. "Jaj, szörnyűek voltak ma. Talán az időjárástól, de tiszta bolondok voltak. Hulla vagyok." Hát megértem. ;)

Igazán nem volt kedvem se átöltözni, se megint kimenni a ma barátságtalan őszbe, valami irdatlanul hasogatott a fejem, szóval kifogás akadt ezrével, de nem gondolkodtam el ezen, meg nem is kedv kérdése, sőt leginkább az elindulás nehéz csak, úgyhogy mentem, tettem, amit tudtam.

Csütörtök

"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek."
Bruno Ferrero

Tegnapelőtt beszéltem a dologról az egyik kollegámmal, tegnap a másikkal, ma mindkettővel. Tanácsot kértem gyerek-kezelésben. Van két viselkedés, jobban mondva két gyerek szinte azonos magatartással, amit nem sikerül kezelnem. És emiatt állandóan lelkiismeret-furdalásom van. Nem ragozom túl, de roppant carul vagyok képes érezni magam emiatt. Kaptam tanácsokat, holnaptól kipróbálom.

Akármilyen elkenődött vagyok is, minden nap jönnek a kis szeretetmorzsák a gyerekektől. Valahogy ők még ösztönösen tudják azt, ami a fenti idézet lényege. 

Tegnap, mielőtt hazajöttem, egy kis elsős megállított. "Várj egy kicsit!". Megálltam. Szalad oda hozzám: "Csak még egy ölelést!"- és megölelt, mosollyal, csukott szemmel, ahogy szokott. 


Van egy kislány, aki év elején nagyon nem akart kézműves szakkörre jönni. Aztán rábeszéltem, hogy próbálja ki, jöjjön egyszer, ha tetszik, marad, ha nem, akkor nem. Azóta ott van minden csütörtökön, ő mondta ma: "Timi néni, én el se tudom mondani, mennyire vártam már a lámpáskészítést magával!".

Péntek

Már kábé egy hónapja történt, hogy rosszul nyúltam a kocsi ajtaja után és megzúztam a jobb kezem. Egy kis ideig nagyon-nagyon lassan, de javult, aztán azóta semmi javulás, sőt. Kínkeservesek a jobb kezes mozdulatok, írni (a táblára krétával nem is tudok), enni, hátsót törölni, kanalat fogni, gépelni (...). Sajog alapból, még az elalvás sem egyszerű így. Kedden rendel délután a doki, ha át tudom tenni valahova a délutáni órámat, elmegyek a rendelésre. Bár nem tudom, van-e értelme.

Ma volt a Márton napozás. És történt valami, amire előre figyelmeztettek. Nem fogom részletezni, mert öt év múlva nem fog számítani, az viszont igen, ami bennem történt. Szereztem magamnak egy katasztrofális estét azzal, hogy a szívemre vettem valamit. (Ilyen vagyok, bármi történik, mindig magamban kezdem először keresni a hibát.)

Szombat

Éjjel elég sokáig morfondíroztam még a dolgon, aztán reggel beszéltem magammal. A munkádat kritizálták? Nem. A főnököd "értékelt"? Nem. A munkatársad? Nem. Tehát konkrétan egy magánszemély próbál mindenhol beléd kötni, igaz? Igaz. És komolyan kezdtem úgy érezni, hogy semmi közöm az egészhez. Hétfőre "berendelt" magához. És itt pont. Eldöntöttem, hogy nem agyalok ezen. Hétvége van, nincs gondolkodás semmi hülyeségen, család van, pihenés.

Márton egyébként ködös volt, a népi megfigyelések szerint enyhe telet jelez előre.

Vasárnap

Irtózatosan fáradtan ébredtem, az óraállítás óta nem tudom kialudni magam (pedig elvileg "nyertünk" egy órát). Az agyamban ment a "vita" felkelés után, hogy maradjak-e pizsamában és feküdjek-e vissza, avagy öltözzek-e inkább edzőcuccba. A "jobbik eszem" győzött, egyszerűen meg se hallgatta a lusta énemet, öltöztem és termeztem. Ahol valahogy ma mindenkiből dőlt a szó.

A fáradtság nem szállt el egész nap...



Mocorgó ✅



Öltöző, edzés előtt.

"- Nagyon fáradt vagyok. Semmi kedvem mozogni, de tudom, csak elkezdeni nehéz. Olyan ez nekem, mint egy drog. Három gyerekem van, meg is kapom sokszor, hogy nem vagyok eleget velük, de nem érdekel. Tegnap este megfőztem és az egész délután a gyerekeké..."



Öltöző, edzés után.

(Max 20 éves lány jön fel utánam.)

"- Jesszus, néztem, mennyit voltál a futópadon! Azta, hát nagyon jól bírod! És akkor néztem, hogy utána még ráülsz a bicikire!
- Pedig ma még kedvem sem volt hozzá.
- Basszus, akkor mennyit mész, ha kedved van hozzá?! Hát te nagyon tudsz!"


2017. november 9., csütörtök

Nassolás ellen



Olyan borongós-ropogtatni vágyós kedvem van. Tényleg nagy mázli, hogy nem tartok itthon nassolnivalót. Ez nálam a bombabiztos mód arra, hogy ne ropogtassak fölöslegesen. 

Így...

"Aki észrevétlen, még nem biztos, hogy jelentéktelen. 
Aki hangos, még nem biztos, hogy erős. 
Aki törékeny, még nem biztos, hogy eltaposható. 
Aki elkullog, még nem biztos, hogy soha nem jön vissza, 
és aki pici, még nem biztos, hogy odabent is az..." 

forrás

😉


2017. november 7., kedd

Dobozolás 3 napra


Előre szólok: nem ketogén étrend.


Üvegekben: reggelik.

  • zabkása 1: 
- 3 csapott tk zabpehely
- 1 tk chia mag
- kis vaníliás (glutén- és laktózmentes) fehérjepor (elsősorban az íze miatt)
- forró vízzel felönteni
- fahéj
- fél doboz laktózmentes joghurt
- pár szem szőlő
  • zabkása 2:
- 3 csapott tk zabpehely
- 1 tk chia mag
- kis vaníliás (glutén- és laktózmentes) fehérjepor (elsősorban az íze miatt)
- forró vízzel felönteni
- fahéj
- fél doboz laktózmentes joghurt
- marék fagyott bogyós gyümölcs

Dobozokban ebédek:
  • sült zöldség
- répa
- cékla
- cukkini
- paradicsom
- zeller
  • saláta 1:
- kel
- répakocka
- paprikakocka
- citromlé
- kis olívaolaj
- só
- bors
  • saláta 2:
- kel
- répacsíkok
- céklacsíkok
- só
- bors
- kis olívaolaj
- balzsamecet
  • cevap
  • sült hús
  • kis főtt köles (még sosem főztem, túl is főtt, még sosem ettem, most megkóstolom)
Vacsorára a maradék saláta, sült zöldség lesz, egyszer tojással tervezem, kétszer tonhallal.


Egyéb dobozolós bejegyzések itt

Mai doboz


Étek mára dobozolva: reggelire rántotta, ebédre sült hús, saláta. Uzsonnára van ott mandulám.

Dobozolásról még itt

2017. november 6., hétfő

Mozgás összefoglaló (44. hét)


Igaz, hogy egy hónapja egyszerű dolgokra sem tudom használni a jobb kezem, sportra főleg nem (súlyzós), no de vannak lábaim is. ;)


H K SZE CS P SZO V
- séta
séta


- futás
- 30 napos progi 1. nap
- futás
- 30 napos progi 2. nap
- futás
- 30 napos progi 3. nap
-

A 43. héten: 40 km
2017-ben eddig összesen: 1727 km.

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Mozgás 16. hét itt
Mozgás 17. hét itt
Mozgás 18. hét itt
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22. hét itt
23. hét itt
24. hét itt
25. hét itt
26. hét itt
27. hét itt
29. hét itt
30. hét itt
32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)
42. hét itt
43. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha