2016. szeptember 15., csütörtök

Ausztria, Isten altal valasztott utolso nap

Jol aludtunk. 5-kor csengetett I., kisegitettem a mosdoba, majd vissza es aludtunk tovabb. 7-kor felkeltettem, beadtam a gyogyszereit. O -mint ilyenkor mindig- tovabb aludt meg. Majd megreggeliztunk. Aztan bevasarlolistat irtunk, terveztuk a hetveget, nagyon kellemes reggel volt. H. epp kiment a kapun, boltba indult. En kikisertem I-et a mosdoba. Epp ki akartam lepni a furdoszobabol, hogy elokeszitsem a ruhajat, amikor hirtelen lefordult a wc-rol es elterult a padlon. Nehezen lelegzett es nem volt a tudatanal. Azonnal hivtam a mentoket es H-t. Probaltam vele kommunikalni, de nem lehetett. A mento hamar ideert. I. egyre jobban horgott, a mentosok megvizsgaltak, gepre tettek, atvittek a szobacskaba, ahol en alszom. Amikor az orvos ideert, I. mar halott volt. Feltettek az agyamra es letakartak a takarommal. 4 ora mulva kijon az orvos, meg egyszer megallapitja a halalt, aztan elszallitjak I-et. Ertesitettem a testveret, hamarosan ide utazik es intezkedik. En felhivtam az utaztatomat, pentekenkent jon erre jarat, holnap hazamennek.

Neked jo utat, I.!