2015. január 22., csütörtök

Szerda (Mo. 14/3.)

A kinti két hét alatt jól KELL lennem, legalább látszólag, hiszen reggel 8-tól este 9-ig munkaidő van, ahol senki nem kíváncsi a sirámaimra, és nem is azért vagyok ott.

Hétfőn nagyon fáradt voltam, amire hazaértem. És nagyon magam alatt.

Kedden még fáradtabb voltam és még jobban magam alatt.

Szerdán már a reggel, az ébredés úgy ért, hogy a hétfő és a kedd mosollyal teli boldogságos happy day-nek tűnt ehhez képest. Megettem a reggelit, aztán úgy éreztem: semmi értelme a létezésemnek. Az a "másik énem", aki ilyenkor azért fel-fel szokott bukkanni és átölelget, a fülembe súgja, hogy igen, most carul vagy, de lesz ez sokkal jobb is, most teljesen csöndben volt. Nem is létezett. Elővettem a napi rutinos papírt, amin az első pont az ágyazás, de nem volt hozzá erőm. Tudtam, hogy piacra kell mennem, de valahogy nem volt huzatom sem felöltözni, sem bemenni a városba, semmihez. Az sem érdekelt, hogy pár nap múlva teljesen üres lesz a hűtő. Max majd nem eszem- gondoltam. Lődörögtem a lakásban, aztán rághatnékom lett. Nem volt itthon semmi, viszont találtam még a kávézó tesztes időszakból néhány hazahozott kekszet. Megettem. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem vagy hogy nem jó, viszont a szervezetem nem tud ezekkel mit kezdeni. Amint megettem, még le sem ért, már rohantam a wc-re... És gyakorlatilag nem is ez a legnagyobb gond ezzel, hanem hogy az ilyen fajta CH-tól elálmosodom, iszonyúan ver a szívem és minden tagomat olyan nehéznek érzem, mintha szenet hordtam volna az éjjel...


Megvártam, amíg elmúlik a toálett veszély, aztán nagy nehezen felöltöztem és elmentem a piacra. A tojásos bácsi ma is mosolygott és ma is nagyon kedves volt. Én pedig ma is elfelejtettem mappát vinni. De ő ma is megengedte, hogy mappástól vigyem a tojást. Szombaton visszaviszem a mappákat.

Aztán autóztam kicsit. Imádok vezetni, nagyon szeretem a kis autómat. Tettem egy jó nagy kört, mielőtt hazamentem.

Otthon aztán takarítottam csöppet a konyhában és a teraszon. Majd hirtelen eszembe jutott egy recept ötlet, azt gyorsan le is írtam.

Majd olyan fáradtságot éreztem, hogy ledőltem az ágyra. És bekapcsoltam a tévét. Én, igen, én, aki évek óta nem tévézik. Találtam is egy filmet, egy sakkozó kisfiúról szólt. Jó volt, de nem nagyon tudtam rá figyelni. Feküdtem az ágyon, iszonyatosan fáradtnak éreztem magam és azon járt az agyam: tényleg ennyi az életem? Itthon vagyok két hét munka után, azt tehetem, amit csak akarok, erre én itt döglök és legszívesebben megsemmisülnék, eltűnnék erről a világról...

Elég hosszú idő telt el így.

Aztán kimentem a konyhába. Rávettem magam hatalmas öngyőzködések árán, hogy elmosogassak végre két nap után. Már tele volt a mosogató, a csapot sem tudtam megnyitni, annyira. Majd kiszellőztettem, és amikor becsuktam a konyhában az ablakot, véletlenül rápillantottam a falra.


Ott álltam a cirkusz porondján, nyakamban az óriáskígyóval. Én, aki szörnyen félek a kígyóktól. És a kép mellett a húgom kislányának a rajza. Bébi, azaz én.


Ott állok, boldogan, hatalmas vigyorral az arcomon. És én is úgy emlékszem, hogy régen sokat nevettem. Szerettem viccelődni, nevettetni és szívből kacagni. Akár banális apró hülyeségeken is. És néha meglehetősen nagy szám volt. Ma meg... Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz. Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz? Na ne röhögtess! Szóltam magamhoz hangosan. Nem raboltak el az ufók, nem estél át lélekvándorláson, nem volt agyátültetésed, csak jött, ami jött, és már meg is tudod fogalmazni: belekerültél egy kapcsolatba, és az abban történt dolgok következtében végre elkezdtél belenézni a saját lelkedbe. Ott mindenféle, gondosan betakart régi holmit kezdtél el előszedegetni és megtisztítani, ami hatalmas munka, fárasztó, megterhelő, szomorú, fájó (...). Nem csoda hát, ha a pszichológus két A/4-es oldalnyi diagnózist tudott rólad felállítani (és ennek nagy része ijesztő).

Akármilyen fáradtnak éreztem magam és reménytelennek az életemet, fogtam a képet, amin képes voltam nem túl jó passzban is legyőzni egy nagy félelmemet, odaállítottam az asztalra, megfogtam a jegyzetelős füzetemet és felskicceltem pár dolgot a (közel)jövőre vonatkozóan. Csak olyanokat, amikre tudom, hogy ha megerőltetem magam, akkor képesnek kell lennem. És magamban azt a mottót adtam neki: "Kérdés nélkül". Mert alapvető dolgokat meg KELL csinálnom. És ekkor megint halványan éreztem, hogy itt van bennem valahol a nevetős énem is. Aki kreatív, kitartó, akit szerettek a gyerekek az iskolában, aki szeret sütni-főzni, aki képes szembemenni a félelmeivel, aki tud segíteni, aki lefogyott 25 kilót; aki igenis értékes, érdekes, egyedi.

R: 2 vajas kornspitz, keksz
E: vagdalt, brokkoli, saláta
V: 2 szelet sajt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kornspitz 2





Hozzávalók:
- 8 tojás (kicsi vagy közepes)
- késhegynyi szódabikarbóna vagy fél cs. sütőpor
- késhegynyi eritrit
- só (ízlés szerint)
- 8 púpos ek lenmagliszt
- 8 púpos ek szezámmagliszt
- 1 púpos ek útifűmaghéj (elhagyható)
- 1 ek szőlőmagliszt (elhagyható)
- 1 ek tökmag
- 1 ek napraforgó mag

Elkészítés:
Minden alapanyagot a hozzávalóknál írt sorrendben egy tálban összekevertem.
Lágy, de formázható masszát kaptam.
Vizes kézzel kifliket formáztam.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
A tetejüket (esztétikai céllal) meghintettem csöpp útifűmaghéjjal.
180 fokra előmelegített villany sütőben 30 percig sütöttem.

Megjegyzés, javaslat:


A tojások nagyságától függ, mennyire lesz lágy vagy kemény a tészta. Készülhet nagy tojásokból is, akkor több magliszt mehet bele, vagy darált tökmag, vagy ki mit szeret.

Szezámmagot is keverhetünk bele.

Ez egy szuper kis tészta, gyakorlatilag mindent elbír, nyugodtan variálható.

Istenien lágy, pihe-puha lett a kisült kifli.

Szendvicsnek tökéletes.

Nekem 10 kifli lett, kábé tenyérnyi, a fenti képen mutatom is.

Az eredeti kornspitz receptem alapján sült kifli jobban hasonlít az igazihoz, de ez is nagyon szép és finom.

Simán elbír még néhány ek maglisztet, de aki nem ketogén étrenden van, tönköly liszttel vagy zabliszttel, darált zabbal is készítheti.

Ha világosabb kiflit szeretnél, lehet variálni a szezám- és lenmagliszttel: ahány ek-nal kevesebb lenmaglisztet használsz, annyival több ek szezámmaglisztet tegyél hozzá.

(Makrokat majd számolok.)

Kenyér receptek (gyűjtemény) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd (Mo. 14/2.) újratöltve

(Január 22-én írom ezt. Elkészült a gépem. Hála az égnek komoly baja nem volt.)

Kedden készült kornspitz és vagdalt, mindkettő Boszi módra. Ha fent lesznek a receptek, linkelem ide is.




R: sült szalonna, savanyú uborka
E: 1 vajas kornspitz (saját)
V: 2 vagdalt, brokkoli



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha


Bölcs


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció




Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha