2014. augusztus 8., péntek

Péntek

Aréna étterem, Dunaszekcső. Ajánlották, teszteltem.






Maga az étterem külsőleg érdekes. Sokan elférnek bent is, kint is a több teraszon. 

Szép a kilátás a Dunára. 

Az étlapon kb. 100 féle (!) ételből lehet választani, különlegességek is vannak, mint pl. többféle vegetariánus fogás, szamár-, bárány-, bikahúsból készült ételek, rengeteg halas fogás, sokféle leves, saláta, köret. Aki itt nem talál a fogára valót, az nem éhes :-)

Az árak -szerintem- rendben vannak.

Napi menü is van, többféle, 650 Ft-ért.
Ami számomra nagy pozitívum volt a hatalmas választék mellett, hogy külön számolják a húst és a köretet. Mert sok helyen kihozzák körettel a húst teljes árért (egyértelmű), de ha köret nélkül kérem, akkor is felszámolják a köretet is. 

Óriási plusz még, hogy itt nemcsak rántott, hanem sült, grillezett változata is van szinte minden ételnek.

Miért lényegesek ezek a dolgok? Mert ha az ember speciális étrenden van, akkor egyáltalán nem mindegy, hány étel közül lehet választani, fizeti-e a meg nem evett köretet is, jóllakik-e.

Ez G. adagja, kolbásszal-sonkával-sajttal töltött sertésborda. Hatalmas adag volt, és megkóstoltam: rettentően finom!

Én is többféle fogás közül tudtam választani, G. javaslatára cevapcicat rendeltem, köret nélkül. A pincér sráccal megbeszéltünk egy salátát, zöldségek, só, olaj. Nagyon finom volt, de legközelebb konkrétabbnak kell majd lennem, mert pl. nem gondoltam rá, hogy répát is tesz majd bele. No nem gond, mert tényleg nagyon finom volt, de én nem tettem volna bele.

Életemben először ettem ilyen húst, de nagyon finom volt. Meg tudtam volna enni még legalább egy adagot, de ha őszinte szeretnék lenni, akkor be kell valljam: ez is elég volt ;-) Mert nem "bebögyölősen", de jóllaktam.

(Azon -is- kuncogtunk G-ral, hogy volt ott egy német nyelven beszélő család, akik mit rendeltek? Schnitzelt Pommes-szel. Eljönnek Magyarországra, ráadásul ebben az étteremben van sok kimondottan magyaros étel és sok más specialitás is, és mit esznek? Amit otthon is. No nekem mindegy, mindenki azt eszik és úgy, amit és ahogy szeretne, csupán érdekes volt látni.)




R: 100g szeder (magyar)
E: (étteremben) cevapcica, saláta.
V: gyros hús, mogyoró (túúúúdom...)

Reggel kértem a segítségeteket ruha választásban, mivel holnap lakodalomba megyek. Rengetegen írtátok meg a véleményeteket a FB oldalon, privátban is, itt is. Nagyon köszönöm! Őszintén: megint sok dolgot tanultam magamról és sok minden másról. Az egyik: képes vagyok bonyolultabbá tenni a dolgokat, mint amilyenek. Hiszen ez csak egy lakodalom, ahol nem én vagyok a főszereplő, csupán egy leszek a 100 meghívott közül. Ahányan vagyunk, annyi félék, annyi féle ízléssel megáldva. Néztem ismerőseim mostanában készült lakodalmas fotóit: szó szerint -a farmeron kívül- mindenféle színű és stílusú ruhát viseltek a nők. A szavazáson egyébként a 4. számú ruci nyert, és ezt is fogom felvenni. Kényelmes, nem hétköznapi, de  nem is túl feltűnő. Amivel viszont nem számoltam: kedden annyira feltörte egy új cipőm a lábamat, hogy több helyen sebes, egészen konkrétan látszik a húsom. Tehát bármelyik cipőt veszem is fel, talán a szertartást kibírom benne, valószínű sírva. (Nem leszek feltűnő, azt hiszik majd, hogy elérzékenyültem :) ) Estére pedig egy fekete nadrág és egy alkalmi felső kombó lesz, valószínűleg papuccsal. Szerény véleményem szerint senki nem fogja megjegyezni, ha meg mégis, megmutatom majd a húsomat :) Szóval túlspiráztam ezt a dolgot, azt hiszem.
Amin viszont egész nap járt a fejem, az pontosan az, amit az előző bejegyzéshez írt egy kedves Olvasó. Belelátott a vesémbe, pontosan ismeri a gondolataimat. Igen: én is maximálisan úgy érzem, hogy kell egy stílusváltás. Teljesen őszintén bevallom, hogy a ruhatáram nagyon nagy részére azt tudom mondani: gagyi. Főleg azért merem ezt kimondani, azért is gagyi, mert nem illik hozzám. Mert nem mindegyik pont jó (sok dolog nagy), és nem mindegyik kényelmes. Például a fekete csizmámon kívül nincs egy normális cipőm. Kinézetre sem, amúgy sem. Mindegyik nyom, tör, szorít, mindegyik műbőr vagy műanyag. G. -már nem mai- tanácsát is meg fogom fogadni: csak minőségi, bőr lábbeli, mert a csizmám az, és tökéletesen idomul a lábamhoz, sehol nem nyom, nem szorít, nem tör, ha egész nap hordom, akkor sem veszem észre, hogy rajtam van, annyira kényelmes. És a ruhatárral kapcsolatban is hasonló a véleményem. Inkább legyen nagyon kevés ruhám, de azok legyenek olyanok, amiket jól lehet kombinálni, amiket szinte bárhova fel lehet venni, amolyan "klasszikus" darabok. De minőségiek. Amik illenek hozzám. Mivel krőzus nem vagyok, majd összegyűjtögetek egy-egy darabra. És lagzi és nyaraltatás után meg fogom keresni T-t, akinek nagyon jó az ízlése, aki nyitott és az egész világot bejárta, akiben megbízok, hogy segítsen nekem ebben a dologban.

Holnap tehát lakodalom, hosszú nap lesz. Reggel piac, aztán utazás, ebéd, és kezdődik a buli. Utána pedig hozom a húgom gyerekeit pár napra hozzám nyaralni. Tehát gyakorlatilag a buli folytatódik :)

Segítenél?

Segítséget szeretnék kérni. Első unokatestvérem lakodalmába megyek szombaton. Kisvárosi, kábé 100 fős buli lesz. Melyiket vegyem fel? A bőség zavara... ;)

(Még megkérdezek ma illetékest, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.)







7.:




MotiVáCió

"Furcsának hangozhat amit mondani fogunk: nem az a feladatod, hogy elérd a céljaidat, hanem az, hogy meglágyítsd a gondolataidat, és így az érzelmeidet velük kapcsolatban. Ha a célodra gondolva összeugrik a gyomrod, vagy feszültség keletkezik benned, akkor bármit is teszel a célbaérés érdekében, visszafelé fog elsülni. Ekkor azt gondolhatod, hogy azért nem haladsz mert nem igyekszel eléggé. Tehát még keményebben rákapcsolsz; de mintha semmi nem történne. A hatalmas igyekezetközepette elfeledkeztél az egyetlen dologról ami számít; az egyetlen dologról ami tényleg célba juttat. Ez pedig az az érzés amit érzel amikor a célodra gondolsz. Ha elengeded az ellenállásod, azzal az Univerzum a célod felé mozgat. Ezt a haladást nem feszültségérzés kíséri, hanem megkönnyebbülés, öröm és lelkesedés. Ha ilyen érzéseid vannak a céloddal kapcsolatban, biztosra veheted, hogy eléred, és az oda vezető út is élvezetes és izgalmas lesz. Minden érzés ami ennél kevesebb, rontja az élményt és a célbajutás esélyét. Arról pedig nem is beszélve, hogy teljesen kifáraszt."
- Abraham-Hicks