2014. február 9., vasárnap

Hús-vér motiváció 39


Egyik kedves Olvasóm, K. szokott nekem motivációkat küldeni. Ő ajánlotta figyelmembe Timit, aki három gyerekes anyaként leadta a túlsúlyát és három éve tartja is. Megnéztem a képet és leesett az állam. Nem tudtam nyugodni: fogtam magam, megkerestem Timit, felvettem vele a kapcsolatot és ő nagyon kedvesen, készségesen és segítőkészen beleegyezett, hogy szerpeljen a Hús-vér motivációk rovatban.
 
Kiváló példája annak, hogy elhatározta: változtatni fog, megkereste a neki megfelelő étkezést és mozgást, elkezdte, és sosem adta fel.
 
Fleckenstein Tímea Andrea mottója: "Tegyél önmagadért még MA!".
 
Lányok, fiúk, nők és férfiak, egy újabb példa arra, hogy a lehetetlen nem létezik!
 


"A változtatás iránti igény több tényezős volt. Természetesen utáltam, hogy undorral néznek rám egy ruházati boltba, mikor 5XL-es ruhát szerettem volna vásárolni, s szinte megvetéssel mondták, hogy "nálunk ekkora méret nincs! Talán az óriások boltjában próbálkozzon!"



A tanulók (tanárként dolgozom speciális iskolában), összenevettek a hátam mögött, hogy "na nézd már, megjött a medve! "




A végső lökete az adta, amikor egy kis doktornő komolyan elbeszélgetett velem a túlsúly egészségre károsító hatásairól, s elmondta, ha nem fogyok legalább 10 kilót, akár 5 éven belül halállal is zárulhat a történetem (voltak korábban hasi fájdalmaim, epekövek, stb., s májcirrózisig, utána halálig levezette mi várhat rám.)





Akkor volt a kisfiam 4 éves, a középső lányom 6, a legidősebb 9. Nem épp ilyen jövőt álmodtam magunknak!


Úgy döntöttem változtatok! És most nem halogattam, hogy "majd holnap", hanem még aznap!


Körbe néztem, kérdezősködtem, de azon kívül, hogy "fogyjon le!" segítségem nem volt. Összefoglalva: 3 gyermek, egy munkahely, 103 kiló. Ezek voltak adottak.


Első lépésben az étrendemet szabtam át. Reggeli 1 szendvics, napközben 2-3 l víz, ebéd az, amit a menzán adtak (repeta ohne!!), sőt, leves egész adag, másodikból a köret már csak a fele. Vacsi max. 18 óráig, s az is csak valami könnyű, pl. saláta, vagy joghurt, vagy gyümölcs.


És EDZÉS!!! Minden áldott nap!!!


Ezen sem gondolkoztam (máig nehezemre esik megmozdulni), csak egyszerűen húztam a sportcipőm, amint időm engedte. Ha fél éjfélkor, akkor abban az időben. Nem volt kifogás, sem nyafogás! Tudtam mi a célom (hozzáteszem a cél mínusz 10 kiló volt először).


Az elején nem láttam változást. Hajtottam, mozogtam (20 perc kocogás, 10-15 perc fel-le járkálás a lépcsőházban, 20 perc erősítő mozgássor a lakásban: súlyzózás, lábemelgetések, felülések, karhajlítás).


Szóval nem nagyon tapasztaltam súlyvesztést, de nem adtam fel!





Mikor már elég bejáratósan ment ez az étrend, úgy döntöttem komolyabbra váltok, s belevágtam a 90 naposba. Korábban már próbáltam párszor, de mindig feladtam, mert már hányingerem volt a vízben főtt zöldségektől. Most viszont a mindmegette.hu -n és más oldalakon rengeteg receptet szedtem/állítottam össze, s már-már kész élvezet volt sütni, főzni, párolni, turmixolni a különböző zöldségeket. A gyümölcsnap is kinőtte magát, kész gyümölcskoktélokat készítettem. Határozottan élveztem!





A mozgás ment továbbra is, és egyszer csak (kb. másfél, 2 hónap táján) szinte olvadtak a kilók! Lement 10, majd 15... és csak úgy folytak le! Borzasztóan élveztem! már csökkent a ruhám mérete, csinosodtam, formásodtam, mások is észrevették, ami további lendületet adott!


Olyan voltam, mint egy "megszállott". Amint hazaértem munkából, hozzáfogtam a főzéshez, közben a gyerekekkel tanultam, az ételeim kiegészítettem, hogy számukra azért laktató legyen, de már mindenki kíváncsian várta, mi fog "kisülni"




És tornáztam. Volt, hogy a család is beszállt, volt, hogy egyedül. Hetente mértem magam, minden vasárnap reggel ébredést követően, mezítelen, és mindig jegyeztem az adatokat a naptáramba. Így vissza tudtam lapozni, s láttam konkréten a változásokat. És ez nagyon ösztönző volt, hiszen láttam, ahogy fogynak a kilók.

 
Vettem néha egy-egy kisebb méretű ruhát is, és tudtam, bele fogok fogyni!
 
Mindig igazam lett!


2009. szeptember végén kezdtem a fogyókúrát 103 kilóval, majd 2010. szeptember végére 50 kiló voltam. december 48, 2011. nyarára 45 kiló. Így volt a teljes súlyveszteségem 58 kiló. Én 155 cm vagyok, a 45 kiló már kevés volt. Jelenleg 50-52 közt mozgok.


A súlyveszteség időközönként megállt, s nem mozdult semmit. Ekkor az ember könnyen elveszti a kontrollt, és a reményt, de nem szabad feladni! A kevesebb kalória, sok mozgás mindig meghozza a várt eredményt!


Valóban nem hagytam ki egy napot sem! A kulcs, hogy nem gondolkodtam. Most is csak így sikerül!


Most a gyermekeim 13, 11 és 8 évesek. látják mekkora utat jártam be, látták, hogy az álmainkért, ha harcolunk, akkor siker, boldogság lesz osztályrészünk.


Örülök, hogy ilyen példát mutathattam számukra, s nem csúfolódnak velük az iskolába, hogy "az a naaagy a te anyukád?"


De most sem adhatom fel. Dolgozom, a középső lányom ételérzékeny, s mivel főznöm kell rá, a többiek is kérték, hogy ők is hazai kosztot vihessenek. Így a napjaim zsonglőrszámokká váltak. Összeszedem a lurkókat, (mindenki jár legalább 2 különórára, úgyhogy este van, mire hazaesünk), megkérdem kinek mi volt, házi, stb., átöltözök sportosba, húzom a cipőm, irány a torna legalább 3/4 óra, itthon koordinálás (vacsi, fürdés), majd hozzálátok a főzéshez, illetve összeállítok 3 tízórait, 3 ebédet, 3 uzsit, és 3 ételt a sport utánra, majd a magam feladatai, készülés másnapra, és altató már nem kell...

 

Jó kis kihívás volt a fogyókúra, sok dolgot tanított, amiért mindig hálás leszek: küzdelmet, kitartást, és azt, hogy nincs lehetetlen! Néha magam sem hiszem, hogy valóban véghez vittem, viszont ha elakadok más életterületen, mindig innen szemlélem: ha lefogynom sikerült, nehogy már ne sikerüljön ez, vagy az is...




A megtartása kevésbé sikerorientált, hisz míg fogyinál lefele mutatott a mérleg nyelve, megtartásnál szívesebben ingázik felfele. Fogyókúrát találtam százat a neten, de a megtartásra nem sok dolgot. Végül egy amerikai kutatásról olvastam, ahol nagy súlyt leadott emberek életét kísérték végig. Azt írták, hogy aki több éven keresztül (én 10 évig) cipelt nagy súlyt, ott a szervezet arra törekszik, hogy visszaállítsa a megszokott világát, ergo pikk-pakk szaladnak vissza a súlyok! Aki meg akarja tartani az elért eredményt, az a fogyókúrás kalória szint alatt kell maradjon (napi 1000 kalória körül), és intenzív mozgást kell végezzen. Ha ezt megőrzi 5-6 évig, akkor már lazíthat a gyeplőn.



Tehát reggel megeszek egy fél almából, fél mandarinból álló gyümölcssalátát, amin egy kanálka méz, és egy csipet magok/ aszalt gyümölcsök keveréke van, ebédre egy görög salátát, kevés joghurtos öntettel, és két szelet toast kenyérből készült pirítóssal, megiszok 2 tejeskávét édesítővel készítve, 2-3 liter vizet, vagy meleg teát édesítővel, és ennyi az étel. Illetve heti 5 alkalommal intenzív torna, ami 2 Km futást jelent, 10 kör lépcsőház mászást (2 emeletes a lépcsőházunk), 3x 20 mély guggolás, és HIIT edzés a végére csemegének: pl. ez volt mára: http://www.youtube.com/watch?v=f_rh_1MBXVg





Hétvégén reggel korán kelek (tőlem távol áll, mert én a későn fekvős típus vagyok), és éhgyomorra letudom az edzést. Így felélénkülök, és arra a napra már nincs ott a mumus! Ma pl. úgy éreztem futásnál, mintha súlyokat kötöttek volna a lábamra, de nem adtam fel! Úgy voltam vele, ha csak mászok, mint a csiga, már akkor is sokat tettem önmagamért, ráadásul egy jót levegőzök! A végére kiderült, egész jó időt futottam! Még jókedvem is lett tőle és az edzéshez is nagy lendületet adott!





Bár rengeteg feladatom van egy napra, mégis jut, és kell is jusson idő magamra! Akik még az elején kacarásztak a lakótelepünkön, mikor esténként futni indultam a házunk körül, mára irigykedve néznek, hogy mit sikerült ezzel elérnem. Mindenkit csak bátorítani, biztatni tudok! Nem szabad gondolkodni, mert az ember rengeteg munkát, kifogást talál magának, meg kell érteni, ez ÖNMAGUNKÉRT van! Húzni kell a sportcipőt, és el kell indulni!!! Utána kész felüdülés lesz!
 

Sok sikert MINDENKINEK!!!
 
 

 
 

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

105. nap (Ausztria)

Szörcsögős-orrfújós éjszaka után vekkerre ébredtem. A szívem kalapált, és mindenem csak arra vágyott, hogy vízszintben maradhasson a takaró alatt. De mivel dolgozom, ezt nem tehettem meg. Ami biztos volt: ma sem lesz edzés.
 
Reggeli: 2 pufi rizs, 2 sz. sonka, 2 tojás, kávé.
 
 
Tízórai: 1 alma, 1 sz. sajt.
 
Ebéd: sült pulyka, édesburgonya, saláta.
 


 
 Uzsonna1: 80g lakt.mentes túró, bogyós gyümölcs.


Majd sikerült 1.5 órát szuszmákolnom részletekben.

Közben esett a hó, gyönyörű volt.

Uzsonna2: szendvics.

Aztán kénytelen voltam kimenni havat lapátolni. Hideg éppen nem volt, de most a hátam közepére sem kívántam a lapátolást.

E. sincs még jól, egy hete ki sem dugta az orrát a lakásból.

Rengeteget ittam, délelőtt egy liter vizet, délután-este 2 liter teát.

Vacsora: tonhal saláta.

+1: 1 adag fehérjeturmix.

Az én kis Koalám egy hete otthon fekszik betegen. Ma is telefonáltunk, a két repedt fazék hangú, szuszogó-szörcsögő kis beteg kívángat jobbulást egymásnak olyan 600 km-nyi távolságból...
 
Még 7 nap...


Esik... :-)


Esik. Úgy, ahogy még soha nem láttam.


Esik. Úgy, hogy a gyerekek hóban kirajzolt angyalkái életre kelnek és boldogan, kacagva szállva viszik hírét.
 

Esik. Úgy, hogy Holle anyó szemébő könnycsepp gurul lefelé, olyan büszke a kis szolgálójára, aki szorgalmasan rázza a dunyhát.

 
Esik. Csendesen, puhán, kedvesen, a hófehér pelyhek pamacsokká duzzadva érnek földet.
 




 


 
Csend van. Lelket simogató, fehér selyempaplanos, békés nyugalmat árasztó, áldott csend.