2014. július 8., kedd

Kedd: két lábbal a hotelben, fél lábbal az új helyen...

Kegyetlenül nehezen sikerült csak elaludnom. Vadul kalapált a szívem, a fejemben villámként cikázva zúgtak a gondolatok, a képek: a két hét történései, a hétfői nap zsúfoltsága, a rengeteg új élmény és információ. Három óra alvás után hűvös reggelre ébredtem. Egy frissítő tusolás és egy hatalmas zivatar után sétáltam egyet a parkban.



Negatív. Ilyennek éltem meg a ma reggelt. Nem rossz értelemben. Hanem úgy, mintha a sors minden életerőt, energiát kivett volna belőlem. De csak azért, hogy újat kaphassak. Teljes vérátömlesztés: testileg, lelkileg. 

Csak ültem a kerthelyiségben, a vihar után rám-rámpottyant a fáról egy-egy csepp hideg eső. Még mindig cikáztak a gondolataim, hagytam őket, hadd rohangáljanak. Olyanok voltak, mint a gyerekek, amikor "bandáznak". Volt köztük egy irányító, egy vezér, a többiek hallgattak rá. És ez a kis fő kópé azon morfondírozott, hogy megvédje ezt a kis Boszit. Azt kiabálta, hogy tudja jól, hogy szeretek segíteni, ott lenni másoknak, tanácsot adni, kérdést megválaszolni (...), de most arra van szükségem, hogy azt tegyem, ami nekem jó, meg kell erősödnöm és akármilyen nehéz lesz, de le kell ülnöm magammal időről időre és helyre kell tennem a testi után/mellett a lelki világomat is. Azt is oda-odamormolta, miközben igazgatta a többieket, hogy nem kell megfelelnem senki elvárásainak. Hogy biztosan sokan várják, hogy döntsek: hogyan tovább, de ez egyedül az én ügyem. Hogy nem szabad halogatnom az "önkonzultációt", viszont nem kell ma este pontosan 8.00-ra eldöntenem, mit kezdek majd az életemmel. Mert ez képtelenség is. Ennem kell rendesen, pihennem sokat, megerősödnöm, és közben intézni a dolgaimat. 

Így megkukkantottam az éttermet, elmentem reggelizni. 

A fejemet nem ér nézni. Tényleg nagyon kivagyok. Azért próbáltam nyitva tartani a szemem és mosolyogni, nehogy elijesszek bárkit is :)

Mit eszik egy boszi egy hotelben reggelire? Hát  frissen készített, jó meleg tojásrántottát. Meg két fél szelet sajtot és kávét.

A két szelet paradicsomot és a szelet erős paprikát is megettem.

És sóztam is a tojást.

Amikor végeztem, ittam még egy kávét.

Imádom a szállodai kávét, és a tojásrántottát is. Talán azért ízlik annyira, mert nem nekem kell elkészítenem...

És egy kis almát is ettem, megvolt így a mai szénhidrát adag.


Majd még egy séta és egy kis punnyadás a kertben. Közben összeraktam a mai napot fejben. Délig pénzügyek, tankolás, mobil internet vásárlás, A-tól kicuccolás a tárolóból, és ha belefér még az időbe, néhány dolgot felviszek az új albérletbe.



A terv nagyon jól sikerült. Mindent elintéztem, sikerült egyszerre mindent bepakolni a kis autómba.



Volt még délig némi időm, így legalább annyi dolgot felvittem az új helyre (még jó, hogy csak első emelet - nem, nem a Kikiék :) ), hogy kilássak az autóból jobbra. A vezető ülés mögül még fel kellett volna vinni a zsákot, mert bár nem vagyok az a hosszú lábú nőszemély, de így alig férnek el a csülkeim a kormány alatt. Ám maradt a pakk, dél lett és el is fáradtam. 

Tegnap megmutatták ugyan a főbérlők a lakást, de őszintén bevallom: egyáltalán nem tudtam figyelni, nem emlékeztem rá, milyen. Most körbekukkantottam. A konyha oké, a nappalit lehet használni "élettérnek", ott van egy terasz is, a hálóban egy nagy ágy, és van egy harmadik szoba, ahol ha az asztalt félre húzom, tökéletesen el lehet férni tornázni! Ha jól láttam, szőnyegpadlós, így nem kell vennem matracot sem :)

Beparkoltam a hotelhez (úgy néz ki szegény kocsim, mintha egy búcsús cigányé vagy egy román árusé volna...), és mivel szó szerint folyt rólam a víz, letusoltam, hajat mostam  és bikinibe öltöztem. Igen, tudom, ez a régi bikinim, de fogalmam nincs, melyik zsákban és hogy a kocsiban vagy már az új helyen van-e az új... Fogtam az utazós plédemet, kivonultam a kertbe és napoztam. Nem figyeltem az órát (nem is vittem ki magammal), addig feküdtem, amíg csak bírtam. Aztán letusoltam jég hideg vízzel.
Mivel korgott a gyomrom (már második napja korog a gyomrom, ha enni kér, ez nagyon jó jel, két hétig szegény egyáltalán nem kért enni...), elkészítettem a -késői- ebédemet és a hűvös szobában belakmároztam.


Aztán kikapcsoltam mindent és aludtam. Jó két órát. Most még kitalálom a programot a nap hátralevő részére és összerakom a fejemben a holnapit, aztán kutatok valami vacsora lehetőséget arra az esetre, ha éhes lennék, majd újra minden kikapcs és alvás, lehetőség szerint reggelig.


Végül maradtam a kertben, ücsörögtem a napon, telefonáltam, neteztem, összeírtam a holnapi és heti teendőket. 


Majd bemutattam egy varázslatot: hogyan legyen vacsora az asztalon az utazótáskából címmel. Rumos csoki készült, most mák és víz nélkül, 2 ek volt a cocomas (kókuszsűrítmény), kb fél ek az eritrit (édesítő). Irtózatosan le lehet szokni az édesítésről. Cukrot, cukrosat évek óta nem fogyasztok, édesítem még a kávét, de amúgy egy kiló eritrit nekem egy évig simán elég. (Amit néha, főleg forró, nyári napokon még néha iszom, az a cukormentes kóla. Kövezzetek meg érte nyugodtan ;) )


R: tojásrántotta (kb 3-4 tojásnyi), 2 fél szelet sajt, 2 szelet paradicsom, 1 szelet erős paprika, 1 kis alma.
E: 2 főtt tojás, kis darab házi kolbász, 2 szelet sajt, marék mogyoró.

Folyadék: 2 liter víz.

(A vitaminjaimat eddig még nem találtam meg a zsákokban, így ma ohne vitamin vagyok.)

2 megjegyzés:

  1. Olyan jó olvasni a blogod! Hogy mindig pozitív vagy, hogy sosem adod fel, hogy küzdesz, de közben annyira emberi, érzelmekkel teli!
    Minden jót kívánok neked! Követem az írásaidat és szurkolok, hogy minden olyan legyen az életedben, amilyennek szeretnéd!

    VálaszTörlés