2013. január 2., szerda

Heti menüterv 2013/1. hét


1400 kcal/nap
01.03. CS.
(résztelek, képek itt)
01.04. P.
(itt)
01.05. SZO.
(itt)
01.06. VAS.
(itt)
R
30 g kukorica-
pehely, 2 dl tej, 1 alma
2 szelet kenyér, 4 szelet sonka, paradicsom, paprika
30 g kukorica-
pehely, 2 dl tej, 1 alma
30 g zabkása, fehérjepor, grapefruit
T
2 főtt tojás,
2 puffasztott
rizs
30 g zabkása, 2 kiwi
2 főtt tojás,
2 puffasztott
rizs
4 puffasztott rizs, 4 szelet sonka
E
150 g sült karaj, párolt répa, uborkasaláta
150 g joghurtos csirke, saláta
150 g sajtos csirke, saláta
150 g sült hal, zöldség
U
1 natur joghurt,
4 szelet sonka,
paradicsom
fehérje-
turmix, alma, grapefruit
kefír, 4 szelet sonka, zöldség
natur joghurt, meggy, mák
V
fehérje-
turmix
fehérje-
turmix

Folyadék napi minimum 2 liter.
Edzés: Zuzka #4, #5, #6, #7.
Tipp:
- A kukoricapehely cserélhető cukormentes müzlire.
- A puffasztott rizs helyett mehet puffasztott búza vagy abonett.
- Az ebédhez tervezett csirke hús cserélhető halra, pulykamellre.
- A vacsorára tervezett fehérjeturmix helyett tervezhető túró.
- A sonka itt igazi, házi, füstölt sonka. Aki meg bírja enni, tervezhet helyette (magas hústartalmú) csirke- vagy pulykamell sonkát.

Italy story

Sokszor eszembe jut ez a jelenet. Mintha csak egy filmet néznék. Eszembe jut és elnevetem magam.

2008 augusztusát írtuk. Olaszországban dolgoztam éppen akkor, egy szálloda konyháján voltam mosogató, kisegítő, salátakészítő, szaunatakarító és vasárnaponként szobalány. Márciustól novemberig szólt a szerződésem, de augusztusban kisírtam két hét szabadságot. Az idő otthon gyorsan letelt, vissza kellett utaznom. Egy kint élő ismerősöm öreg Mercivel és egy utassal jött értem, aztán útközben felszedtünk még két útitársat. Közöttük nyomorogtam végig a majd tizennégy órás utat.
Reggel fél hét volt, mire kiértünk. Fél nyolcra dolgozni kellett mennem. Annyira fáradt voltam, hogy az összeesés határát súroltam, minden porcikám, sőt minden egyes sejtem a vízszintes testhelyzetet és a totális kikapcsolást áhította, de nem lehetett. Nyolckor már a szaunában kellett takarítanom. Fölcipeltem hát a cuccomat a szobámba, és elindultam dolgozni.
Ha munka, akkor munka. Oké. A jacuzzival kezdtem.
 
(kép)
 
Ez az a pezsgővizes kád, amit ki kellett súrolnom. A vizet talán két havonta cserélték csak, így mindig tele volt. Aznap is. És hogy a víz ne hűljön ki, éjszakára két, félkör alakú, vastag, nehéz hungarocell szerű izével fedték le. Aznap reggel a főnök elfelejtette levenni a fedőt, kénytelen voltam nekigyürkőzni. A jobb oldalit nagy nyögések, erölködések, tántorgások kíséretében sikerült a bal oldalira ráfordítanom. És ez volt a dolog legegyszerűbb része. Ugyanis a cuccost úgy kellett takarítani, hogy a vízbe nem léphettem, hanem az ablak és a fal alatti kábé öt centis kis peremen négykézláb egynsúlyozva kellett a vízfelszín és a kád találkozásánál összegyűlt koszt a kádról szivaccsal ledörzsölnöm. A szép az volt a mutatványban, hogy ráadásul csak az egyik kezemmel támaszkodhattam-kapaszkodhattam, mert a másikkal ugye dolgoznom kellett.
Nekigyürkőztem hát, megsúroltam az első negyedet. Gatya feltűr, cipő levesz, jobb oldalon mászás a peremre. Szuper. Alig láttam ki a fejemből, a víz csak csobogott, én pedig csak dörzsöltem a kádat, dörzsöltem... És a következő pillanatban egy más világban találtam magam. Megcsúszott a támaszkodó kezem, és egy másodperc alatt a vízben, a fedő alatt találtam magam. Igyekeztem gyorsan felfogni, mi történt, mert levegőt nem kaptam. Nagy nehezen kievickéltem a fedő alól, kidugtam a fejem a vízből, vettem egy nagy levegőt, aztán elkezdtem hahotázni. Úgy éreztem magam, mint aki átment a csillagkapun. De legalábbis úgy, mint az öreg teknős, aki több órás óceánban úszás után végre kiér a partra és kidugja a fejét a vízből. Kikászálódtam, nagy nehezen, maradék erőmmel arra koncentrálva, nehogy megint beleessek, kihalásztam a kád fenekéről a lemerült szemüvegemet, és nevettem még egy hatalmasat: a magyar, hulla fáradt kislány ott áll Olaszországban, egy dél-tiroli szálloda jacuzzija mellett, és a teljes ruházatából, orrából, füléből, hajából ömlik a víz. Csak egyetlen, nagyon röpke pillanatra fordult meg a fejemben, hogy a nem éppen kedves, nem éppen emberséges főnököm 2 perc 27 másodperc múlva meg fog ölni. Alig látva a fáradtságtól, meglehetősen feltűnő, vizes ökolábnyomokat hagyva a szálloda folyosóján magam után 2 perc 27 másodperc múlva cowboy-filmbeli vagányokat megszégyenítő fapofával a főnököm elé álltam a szálloda konyhájában:
- Beleestem a jacuzziba. Öt perc és jövök.
Ennyit mondtam, halálmegvető nyugalommal és bátorsággal sarkon fordultam, és továbbra is víztündérként jeleket hagyva magam után elindultam a szobám felé.



Nutella

Írtam reggel, hogy holnaptól nincs kísértés: mindent összepakoltam a speizból és a konyhából, ami "csak úgy" volt itthon, és Manknak adom "szeretetcsomagként". Egyetlen dolog maradt a szekrényben. Egy icipici üveg, egy édes kis üvegcse, telis tele a világ egyik legfinomabb csemegéjével. Nincs ugyan teljesen tele, de azért... És döntöttem: odaadom ezt is. Hüpp, hüpp, ez most fáj...
 

De így lesz jó.
Tudom.
:)
 

Reggeles, méréses


(kép)
 
Itt van az új év eleje. Régen mértem már magam, hát legyen.
 
 
2012.
08.06.
2012.
10.28.
2012.
11.04.
2012.
12.07.
2013.
01.02.
Változás 5 hónap alatt
magasság (cm)
164
164
164
164
164
-
mérleg (kg)
63.8
59.4
59.6
58.6
59.5
-4.3 kg
kar
30
30
29
29
28
-2 cm
mell alatt
79
76
75
74
77 (?)
-2 cm
derék
80
74
74
73
73
-7 cm
csípő
87
84
81
80
80
-7 cm
combtő
60
56
55
54.5
54
-6 cm
comb
58.5
55
54.5
54.5
54
-4.5 cm
térd fölött
39
39
38
38
37
-2 cm
vádli
36
36
34
34
34
-2 cm
 
Ha a ma reggeli mérés fél évvel ezelőtt történik, a mérleg kijelző látványától dobtam volna két hátast, aztán sírva menekültem volna a nutellás üvegem felé egy kis megnyugtatásért. Na, ez azért túlzás, de kiakadtam és dühöngtem volna, amiért 90 dekával többet mutat mint legutóbb. Örülni nem örülök, de hidegen hagy, hiszen centikben viszont van változás, méghozzá éppen azokon a helyeken, ahol rettenetesen vágyom a változást: combtő minusz fél centi, comb minusz fél centi. :)
Gyakorlatilag 4 centit szeretnék még a combomból lefaragni, és most egyelőre ez sokkal jobban érdekel, mint hogy elérem-e az 57 kilós álomsúlyt. Hogy miért is? Ezt figyeld!
 


 
A képet Zs. tette fel a BB csopiban, És baromira igaz. Ez a nő mindkét képen 55 kiló. Csak az a nem mindegy, hogy ez az 55 kiló nagy részben zsír, vagy hogy ez az 55 kiló csupa izom. Mérésre ugyanannyi, csupán a zsír  nagyobb teret tölt ki (de még mennyivel!), az izom pedig gyönyörű :)
 
És a táblázatom utolsó oszlopa az, ami igazán számít, ha a számokról van szó. No és mindez képpel illusztrálva:
 

 
Úgyhogy nincs kétségbeesés. Csak öröm van, és elégedettség, és a rendíthetetlen hit, hogy a befektetett (nem kevés) munkámnak igenis megvan az eredménye. Messze még a cél, de haladok. Minden egyes nappal egy kicsivel közelebb kerülök a kívánt tükörképemhez. És ez hatalmas erőt ad ahhoz, hogy eszembe se jusson feladni. Óriási energiát szabadít fel ahhoz, hogy csak menjek, menjek töretlenül előre, ne foglalkozzak mások véleményével, figyelmen kívül hagyjam az esetleges kritikákat, és hogy nap mint nap legyőzzem a kisördögöt, a tudatalattimat, ami életem minden egyes percében szeretne meggyőzni arról, hogy éhes vagyok, hogy ma igazán ki lehetne hagyni az edzést, hogy ő sokkal jobban érezte magát, amikor még a képen látható nadrág is rendesen szűk volt. Ahhoz is erőt ad, amit az este műveltem: hogy ne lehessen kísértés, a konyhából és a speizból kipakoltam mindent, ami azért volt, hogy "ha esetleg jönnek a gyerekek", "legyen, hátha betoppan valaki"... Mank süt nekem kenyeret, így "cserébe" megkapja a kis szeretetcsomagomat. Örülni fog neki, ő nem "diétázik" :)