2012. december 27., csütörtök

Bölcs

"A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt."
 (Dale Carnegie)
 
(kép)

Napi menü (vendégségben)

Reggeli: 30 g zabkása, 1 adag csokis fehérjepor, 1 alma, 1 banán
328 kcal, 27 g F, 38 g CH, 3 g zsír
 
 
Tízórai: 1 alma, 3 korpovit keksz.
94 kcal, 2 g F, 13 g CH, 2 g zsír
 
Ebéd: (vendégségben) húsleves,

 
töltött csirkemell filé, rizibizi, cékla, savanyúság.
Kb. 400 kcal, 7 g F, 80 g CH, 5 g zsír

 
Uzsonna: 1 natúr joghurt, 1 ek zabpehely.
Kb. 110 kcal, 9 g F, 21 g CH, 4 g zsír

 
Vacsora: kolbász, sonka, sajt, cékla.
Kb. 300 kcal, 10 g F, 10 g CH, 8 g zsír

 
Összesen kb. 1400 kcal, 70 g F, 160 g CH, 22 g zsír

Karácsony, vendégségben

Hát ja, vendégségben.
Terülj asztalkám és vagy 10 féle sütemény...
Mindenhol...
 
 
Hogy végigettem-e mindegyiket?
Nem :)
Megkóstoltam a vaníliás koszorút és a sós tallérkát.
A mákos-diós sütikről csak álmodoztam :)

 
Komolyan mondom: büszke vagyok magamra, hogy nem legeltem le a karácsonyfa ehető részeit, és hogy megálltam egy, azaz egy darab vaníliás koszorúnál. :)

Hús-vér motiváció 30

Tegnap egész nap éhes voltam. Délelőtt még úgy-ahogy elvoltam, de délután, és főleg este 6 után olyan éhség tört rám, hogy majd' megvesztem. Döntöttem magamba a folyadékot, de nem nagyon segített. A célomra gondoltam: el szeretném érni az 57 kilót, ez pedig nem megy, ha nekiesek a hűtőszekrénynek. Újra kiszámoltam a napi engedélyezett bevitelt, találtam 95 kalóriát, amit még megehettem, így jött képbe egy banán. A helyzeten nemigen javított, mert kicsi egy banán, hamar elfogyott. És az éhség csak gyötört, gyötört. Halasztgattam a délutáni edzést, inkább megettem az uzsonnát, akkor kicsit jobb lett. Megcsináltam az edzést is, de éééhes voltam... Nem ettem mellé. Tűrtem, bírtam, fegyelmeztem magam. Mert TUDOM, hogy máshogy nem megy. Azt is tudom, hogy ha ilyenkor csak egy kicsit eszek, abból sosem lesz csak egy kicsi, hanem eljutok a sokadik falattal oda, hogy akkor mára már mindegy. De ide nem akarok eljutni. Arra gondoltam: itthon vagyok, és itthon mindig nagyon jó vagyok az önkontrollban, de ma elutazom, ahol mindig terülj asztalkám van, na és ott aztán fokozottan, folyamatosan ki vagyok téve a kísértésnek, márpedig a "nem" egy csodás varázsszó, amit ma majd sűrűn kell magamban gyakorolnom.
Nem éhezem, tegnap is volt gyümölcs, zabkása, palacsinta, husi, sütemény... Csak egy nőcinek, aki imád enni, és aki régen élt is ennek a szenvedélynek, nem mindig egyszerű nemet mondani. De ez a nőci azt is tudja, hogy nem olyan hülye, hogy feladja az álmait.
Ha más is megcsinálta, nekem is menni fog!

Hús-vér motiváció 1-10 itt
 11-20 itt
21 itt
22 itt
23 itt
24 itt
25 itt
26 itt
27 itt
28 itt
29 itt

 
 
 
 
(képek: itt)