2024. március 18., hétfő

Hétfő

Nem tudom megmondani, miért, ma valahogy különösen nagyon hiányzol.


Nagyon nehéz egész nap kibírni sírás nélkül. Nagyon nehéz koncentrálni, néha tényleg szörnyen nehezen (vagy nem) megy.


Hétvégén nagyon nem voltam jól. Ma már tudtam dolgozni menni. Munka után boltba mentem, aztán beugrottam a lakásodba. Meglocsoltam a virágaidat. Igazán gyönyörűek. (Lassan elajándékozom őket.) Próbáltam tovább pakolni, de ma egyszerűen nem ment. Sírtam egyet (kettőt), aztán a tárolóból elvittem néhány befőttet és a teraszodról a megkezdett virágföldet. 

Itthon próbáltam tenni-venni, nem ment. Te jársz a fejemben, hallom a hangodat. Tudom, hogy ha látsz, fáj így látnod: könnyes szemekkel, szomorúan. Az utolsó estéden (is) megígértem neked, hogy csak menj, én megleszek, jól és boldogan, ahogy kérted. Egyelőre még mindig a valóságon kívül vagyok, még a saját valóságomon is kívül. Szinte minden gondolatomat kitöltöd. Amit észlelek: az idő kegyetlenül rohan.

Sokat eszem, de leginkább fogyok. Csak a kilókon látszik, amúgy nem. 

Folyamatosan törnek le a fogaim, a múlt héten már a harmadik (és sorban, egymás mellett), így a héten el kellene jutnom a fogorvoshoz, de mivel -tényleg- roppant sűrű a hét, nem tudom, mikor...

Vannak sebeim, foltjaim, véraláfutásaim. Fogalmam nincs, honnan, egyszer csak kék-zöld vagyok... 

Egy hét alatt egy éjjel volt, amikor nem görcsölt a lábam és egyszer csak kicsit (hogy nem kellett felkelnem mászkálni, masszírozni-dörzsölgetni). Utánaolvastam, igyekszem tenni a görcsök ellen.

Amennyi pszichológiai és biokémiai tudásom van, az alapján egyrészt jónak tartom, hogy sírok, hogy tudok sírni. Másrészt nem jó ez a folyamatos szomorúság. Nehéz a lélek útjait ésszel egyengetni...

Nagyon hiányzol. Nagyon hiányzik a hangod, hogy beszélgessünk, hogy együtt legyünk. A feltétel nélküli szereteted. A biztatásod, a vigasztaló szavaid. Hogy mindig, minden körülmények között számíthattam rád. Sok mindent tanultam tőled, a hibáidból. Sok mindent nem tudtam megtanulni. (...)

Ha látnád a káoszt, ami nemcsak belül, de kívül is körülvesz, nem örülnél, és segítenél rendet rakni. Most egyedül kell ezt megtennem, nélküled.

Te már látod Jézus szikrázóan szép szemeit, én pedig szeretném visszanyerni a hitemet. Imádkozom érted is minden nap, egyszer majd csak sikerül újra igaz hittel.

2024. március 16., szombat

Hosszú hétvége kicsit másképp

Már hétfőn éreztem, hogy valahogy nem jó a gyomrom. Oké, van ilyen.

Kedden ugyanez és tüsszögtem. Szerdán is.

Csütörtökön már a torkom is fájt kicsit és nem voltam a topon. (Nagyon nem, mindent elszúrtam, semmi nem jött össze, képtelen voltam koncentrálni.) Az, hogy este vissza kellett menni a márc. 15-i műsorra, már nagyon nem hiányzott. Ittam előtte egy neocitránt, majd este még egyet.

Péntekre terveztem tamási temetőt, mamit, Hőgyészen keresztanyumat, de minden maradt, mert nem voltam jól. Ment a neocitrán, és a napból húsz órát aludtam.

Ma szombat van. Reggel "influenza"-tünetmentesen ébredtem (jó, a hangom kicsit rekedtes, de nem köhögtem, nem tüsszögtem, nem volt az a levertség. Ja, úgy tíz percig ébredés után. Jött más: hasmenés... 

A suliban hányás-hasmenés és előtte influenza szerű betegséggel voltak otthon (és suliban) gyerekek. Kettő megvolt, a hányást kihagynám, akkor holnap még tudnék kicsit rápihenni a következő (roppant sűrű, 6 napos) munkahétre...

 

2024. március 14., csütörtök

Csütörtök- annyira nem...

Anyu 2 hónapja és 8 napja halt meg.

Legtöbbször annyira nem tudok ITT lenni...

Annyira nem vagyok képes koncentrálni...

Annyira fáradt vagyok...

Annyira szeretnék helytállni, de nem megy...

(B., nagyon köszönöm a mai ölelést és hogy pár szót tudtunk váltani. Nagyon jólesik,hogy van, aki még emlékszik rá, min mentem keresztül. Aki együttérez. Aki ki is mondja. Akivel lehet erről beszélni.)

Ma többen kérdezték, jól vagyok-e. (Mind olyan, akinek él az anyukája.) Nem vagyok őszinte, mert elodázom olyasmivel, hogy "lassan"... De nem vagyok jól. Még mindig rosszul alszom. (A lábgörcsök száma jelentősen csökkent.) Rengeteget eszem, folyamatosan éhes vagyok (annyira, hogy hangosan korog a gyomrom), de a héten már 3 nap alatt megint fogytam 1 kilót. Tele vagyok sebekkel, foltokkal, úgy nézek ki, mint akit megvertek: véraláfutások, sárgák, barnák, kékek, zöldek... Néha sikerül 1-2 percre kikapcsolnom, de ez nagyon kevés. Kegyetlenül fáradt vagyok (kegyetlenül, tényleg). Ma délután lefeküdtem, hogy alszom egy órát, és nem tudtam elaludni. 

Holnapra "nagy túrát" terveztem (temető, mami, Keresztanyum...), de nem vagyok a topon, vagy lappang bennem valami, vagy "csak" pihennem kell, lehet, hogy maradok itthon és tényleg pihenek.

Anyu elment, én valamiért még itt vagyok. Őszintén: fogalmam nincs, miért. Tudom, hogy itt van mami, van egy-két kisiskolás, akinek biztos pontot jelentek a suliban, itt van M., a húgom és a gyerekei (és még néhány fontos személy), de amúgy... Annyira fogalmam sincs, mi az, ami itt tart...

Na jó, ömlengésből elég mára ennyi. Elkortyolgatom a neocitránomat (remélem, hogy nem leszek beteg), aztán alvás. Ébresztőt nem állítok. Majd a Jóisten/Sors/Univerzum úgyis megmutatja ahétvégi programot.