2017. március 26., vasárnap

Ausztria 14/10.

Itt egyetlen dolog változtatható: a hozzáállásom. És eldöntöttem: kibírom. Nem fogom magam és a helyzetet túl komolyan venni. Fölösleges. Ez az egész itt amúgy is meglehetősen abszurd.





10 km

Motiváció

"Nem várhatod, hogy minden egyes meccset megnyerj, de folyamatos gyakorlással és edzéssel egyre jobb és jobb lehetsz."



2017. március 25., szombat

Óraátállítás...


Ausztria 14/9.: Ha visszhangzik a demencia

Habár tényleg magam is ámulok azon, mennyire nyugodtak voltak -az eddigiekhez képest- az eddig eltelt napok, azért nagyon várom az estéket. Az este, amikor aludni mehetek, az sosincs 10 óra előtt. De akinek volt dolga demenciával, elbutult beteggel, az tudja, hogy nekem itt még óriási szerencsém van azzal, amennyit A. éjjel alszik. (A legelső két hetemen nem volt éjjel és nappal, A. nem aludt egy percet sem. Jómagam és G., az ügynököm közbenjárásával lett újra beállítva a gyógyszerezés, így A. most már gyakran az egész éjszakát átalussza.) Szóval várom nagyon az időt, amikor végre aludni mehetek. Legtöbbször csak ledobom a ruhámat, beállítom a telefont ébresztőre és már bújok is az ágyba. Hiszen olyan hamar reggel van, és mert sosem lehet tudni, kell-e kelnem és hányszor az éjszaka folyamán. 

A. iszonyatosan változó időpontokban kel fel. Kelt már 6-kor, fél 8-kor (...), de 10-kor is. Mivel boltba se lehet menni, ha fent van, 6-kor kelek, hogy átsurranjak a helyi kiskereskedésbe. Ha tornázni akarok, még korábban. A. felkelése után mosdatás, reggeliztetés, gyógyszerezés, mosogatás, takarítás. Amíg cicomáz a fürdőben, gumikesztyű, ágyneműcsere nála, éjjeli edény ürítés, fertőtlenítés, felmosás (...). Délelőtt, ha nyugodt, akkor tudok nyugodtan főzni, söpörni, felmosni, mosni, vasalni, egyebeket megcsinálni. Ebéd, gyógyszerezés, mosogatás, elpakolás. Aztán be szoktam próbálkozni egy kis pihenéssel, azaz bejövök a szobába, lefekszem az ágyra, becsukom a szemem. A hátamon, mert úgy hallom, mit csinál A.. Persze ez sokszor nem jön be, mert nem tud egyszerűen meglenni egyedül... Délután sütiztetés, kávéztatás. Aztán kezd nagyon nyűgös lenni. Jön-megy, telefonál, éhes (állandóan éhes), tévézik, rádiót hallgat, társasozunk, fotókat nézünk, kimegyünk, beszélgetünk, kihúzzuk valahogy 6-ig, a vacsoráig. Nagyon gyorsan eszik, így hamar lehet újra mosogatni, elpakolni, takarítani. Megint ki, be, telefon... Ha jön a fia és kimehetek, az este nyolc. Tegnap nem jött. Mérges voltam, mert egész nap csak az udvaron tudtam futkározni, de hamar elszállt a mérgem: semmi értelme. Aztán ki kell bírni este 10-ig. Minimum. Akkor a szokásos, minden esti kalamajka a pelenkával, a gyógyszerrel, mert A-nak soha, semmi nem jó. Na, ezt már elengedem a fülem mellett. Ha belepistulok, ő akkor sem lesz más. Sőt.


Az első 2 bekezdést reggel írtam, amíg A. még aludt. Aztán felkelt. Húsz bal lábbal, nem kettővel. Attól kezdve, hogy kinyitotta a szemét, olyan volt, mint a legelső itteni napomon: ordított, szitkozódott vég nélkül, délután már egyszerűen nem bírtam, kint voltam leginkább az udvaron, de ott is visszhangzott a demencia.... Délután volt már, amikor azt mondtam: most elindulok haza. Gyalog. Úgy, ahogy vagyok. Mert ez kibírhatatlan, elviselhetetlen. Ez a gondolat után jelent meg A. lánya, elvitte magához a mamát, így kaptam 4 óra szabadidőt. Tuti, hogy az univerzum meghallotta, hogy ha nem tesz valamit, akkor én itt most feladom. Hát a segítségemre sietett.

Séta Aspersdorfba, aztán futi.

















16km

Aztán végre -még A. nélkül- normálisan letusoltam és megmostam a hajam.

Hálásan köszönöm a nyugis napokat és azt is, hogy már "csak" 5 nap van vissza. 

Béres Alexandra- Csípő + külső comb edzés



Bölcs

„Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok.”

2017. március 24., péntek

Jó éjt!


Ausztria 14/8.

A bejegyzések most is részletenként -sokszor mondatonként- születnek. Egy hosszabb szöveghez tovább fent kell maradnom, ami azért nem jó, mert nekem itt semmi más regenerálódás nem jut, mint az alvás. És az alvás nagyon fontos. Sajnos nincs időm írni. Sajnos egyáltalán nincs időm olvasni a Facebookon vagy máshol. Ha befutnak üzenetek, látom, hogy vannak, de maximum egybe tudok belenézni. A válasz nem mindig azonnali, mert egy mondatban nem tudom és nem akarom letudni a dolgot. Szeretek segíteni, szívesen teszem, de itt egyszerűen nem megy. De mindenkinek válaszolni fogok.

Hihetetlen, de az első kinti hét -egy demens beteg ápolásához viszonyítva- nyugodtan telt. Ilyen még sosem volt. Ma már többször felkaptam a vizet, de még mielőtt megszólaltam volna, lehűtöttem magam, hiszen itt aztán végképp semmi értelme az ellenvetésnek (persze ha nagy hülyeségre készül, azonnal és határozottan közbelépek, de ilyen mostanában nem volt). Minden délután bepróbálkozom egy kis szundítással, legtöbbször már 5 perc elteltével jön A. valami badarsággal, vagy át kell öltöztetni, vagy menni akar... Pedig nagyon kellene az a kis fél óra ebéd után, hiszen hol van még az este 10... És hol van még a 31-e, amikor hazamegyek...

A gyógyszerbevevős trükköm iszonyat jól bevált, leginkább szó nélkül vagy egy-két megjegyzéssel beveszi A. a gyógyszereit -miközben én az enyémeket-, ez nekem irtó nagy megváltás az eddigi napi négyszeri, legalább fél órás hisztis gyógyszerlenyelés után (hogy ez miért nem jutott előbb eszembe?!).

A kajáimat eddig még egy nap sem sikerült folyamatában lefotóznom, egyszerűen nincs hozzá erőm, máskor kedvem, vagy banális -és itt nem csoda-: elfelejtem.



Egész héten téma a cukorbetegség, itt rámentek az elrettentésre (minden nap látok diabéteszes lábat -keress rá a neten, de csak ha van hozzá gyomrod-), és nagyon kemény hadjárat, szó szerint támadás megy a cukor, a cukorfogyasztás, a megmérgezett élelmiszerek ellen. Mondjuk én támogatom, amellett marad a véleményem: mindenki éljen úgy, ahogy jónak látja.

Kis szépség a betonrengetegben:



És 6km.

5 km-es futás edzésterv


5 km-es futás edzésterv (könnyű) itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

"A sportban és az életben is arra kell összpontosítanod, amit akarsz!"