2018. január 21., vasárnap

Változás

Ahhoz, hogy az életben bármi, akár a legapróbb dolog is változzon, ha akarjuk, ha nem, változásra van szükség. Sokszor az élet maga sodor minket különböző helyzetekbe, melyekről csak később derül ki: legyenek bármilyen rosszak, kellemetlenek, csak a javunkat szolgálták, lecke volt, amit ha megoldottunk, feljebb léphetünk a következő szintre. Az élet azzal is tud változást kieszközölni, hogy csendes állóvízzé változik. Egy mozdulatlan víztükrű tóvá, melynek partján meg sem rezzennek a falevelek, az időjárás állandó. Addig tartja fent ezt a helyzetet, amíg az ember rá nem jön: valamit saját magának kell változtatnia, ha mozdulni szeretne. Sokan nagyon, sőt túl sokáig képesek beleragadni a mozdulatlanságba. Akkor is, ha már megjelentek saját démonjaik, akkor is, ha már üvöltenek a fájdalomtól. Egészen addig fennáll ez az állapot, amíg meg nem mozdulunk, amíg nem teszünk bármit, amíg nem indulunk el az első lépéssel teljesen mindegy, milyen irányba. Lehet várni arra, hogy majd az élet, a sors segít. Akár az örökkévalóságig. Persze van, hogy segít a sors, akkor meg nem hisszük el, már megint milyen rossz, kínzó, kellemetlen, nehéz helyzetbe kerültünk.

Első lépésként tudnunk kell, mi nem stimmel. Mi az, ami nem jó. És aztán nem ezen kell változtatni, mert ez legtöbbször már következmény, valaminek a hozadéka. Ezt a valamit, az okot kell megkeresnünk és azt megváltoztatni, ez hozhat megoldást.

Ez nagyon kemény munka. Mert fáj. Hogy miért fáj? Mert kiderül, hogy ha megcsalnak, abban te is benne vagy; ha érzelni evő vagy, akkor az azt kiváltó probléma megoldását csak a szőnyeg alá söpörted, és amíg nem vagy hajlandó azzal szembenézni, maradnak is a falásrohamok. Azért fáj, mert a probléma soha nem a másik, a munkahely, a gyerek, a férj, az apa (...), hanem te magad. Ha nem tiszteled magad, hogy várnád el másoktól ugyanezt? Ha mindenkit csak szidsz a háta mögött a munkahelyeden, miért várod el, hogy neked mindenki a szemedbe mondja a véleményét? Ha kritizálsz bárkit, bármikor, bármiért, azzal nem azt éred el, hogy felnéznek rád, mert olyan hű de okos vagy, hanem hogy te is kritika tárgya leszel. Nem hiszed? Kicsi ez a világ, és sokan ismernek sokakat olyanok is, akikről nem is gondolná az ember. 

Igen, kemény munka változni. Mindegy, az élet mely területéről van szó. Munka, ami fáj. Ráadásul nem végez vele az ember egyik napról a másikra. 

Dönteni kell. Meghozni egy döntést, hogy én ezt meg azt szeretném megoldani. Aztán kis lépésekben haladni az úton. Kitartani, nem feladni.

De a legfontosabb a döntés. Vállalva minden kockázatot, minden nehézséget, azt, hogy szembenézel a tükörképeddel és a saját szemedbe mondod az igazat. Másnak könnyű hazudni. De próbáld csak meg a saját tükörképeddel. Van, akinek ez is simán megy. Ők már annyira elhiszik a saját hazugságaikat, hogy simán elélnek abban a hitben, hogy a világ olyan, amilyennek ők hazudják. Csupán azt nem veszik észre, hogy rajtuk kívül, legyen bármilyen zseniális is az alakításuk, rajtuk kívül bizony mindenki tudja, hogy nagyon nagy gondok vannak vele, az elméjével...

Változni, változtatni mindig lehet. Hogy mikor érdemes? Most.


Motiváció

Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége.

Matt Haig


2018. január 18., csütörtök

2018. január 16., kedd

Még ennél is jobb...

Az, hogy a 2018-am eddig tényleg f.o.s módon alakul, csak egy dolog. Ebből a betegségből meg fogok gyógyulni, az autómon egyedi az őznyom és lesz új visszapillantó tükör; a suliban a sok munka után lesz nyugodtabb időszak is; a motiválatlanságomat követi majd lelkes időszak is. Van esélyem jóra, jobbra.

A húgom fia lelkes és tehetséges sportoló. A Malév igazolt kosarasa. Máig. Ma ment visszaadni a mezt. Ő döntött így. Mert öt éve cukorbeteg lett, és a kemény edzések, meccsek teljesen megkavarják a vércukor szintjét, szörnyen ingadozik a nagyon alacsony és a nagyon magas között (pedig mindent mindenhogyan kipróbált, hogy jó legyen), ez pedig hosszú távon nagyon káros. 

Megkönnyeztem, amikor megtudtam, hogy így döntött. Biztosan választ majd másik sportot. És tiszta szívből remélem, hogy a mai döntése azon okból szerepel a sorsa könyvében, hogy ez után valami még ennél is jobb jöjjön.

Az év játékosa (húgom fotója)